Halál előtt - vélemények

R. Harbinger: Köszönöm, jól esnek a kritikák, negatív vélemények is, mivel látni hogy nem rosszindulatból, hanem segítő szándékon alapulnak.

Nem mennék bele szimbolikai részletekbe, teljesen elfogadom, amit az oroszlánokról írtál Gerinek. Nekem is van pár észrevételem, ezeket ne vedd erős kritikának, inkább tanácsnak szánom, és nem akarom kedvedet szegni, hiszen írtad, hogy most kezdted a műfajt.

Tehát...

- találkoztam az írásban jelen és múlt idővel egyszerre

Mindig döntsd el, miben akarsz írni: jelen vagy múlt. Elvétve találkozhatunk jövő idejű írásokkal, de az nagyon elvetemült dolog, azt jól gondold át. Jelen esetben maradhattál volna jelen időben, mert abban kezdted a sztorit, de múltban fejezted be. Sokszor én is ráhúzom a jelen időt egy műre, pedig felesleges, majd a sztori eldönti, miben akarja megírni magát, te pedig megírod. Ahogy gyakorlatot szerzel ezen a téren, látni fogod, hogy a történet melyik időben a legszebb.

- nézőpont

A leggyakoribbak az E/1, E/3 és a mindentudó. Itt jól alkalmaztad az E/1-et, azonban olvass utána, ennek is milyen válfajai vannak. Ezekre Geri is rámutatott.

- nagyon rövid mondatok

Az elején sok rövid mondatból áll a sztori, amit a gyakorlott olvasók, és ha komolyabban szeretnél foglalkozni az írással, a kiadók sem szeretnek. Ha végig gondolod, hogyan beszélsz egy élő személlyel, te is rájössz, nem csak tőmondatokat használsz. Nem annyiból áll a kommunikációd, hogy "Elmentem a boltba. Vettem kenyeret. Találkoztam Mari nénivel." Össze is tudod fűzni őket, erre nagyon sok kötőszó áll rendelkezésedre, és sokkal szebb lesz a mondat: "Elmentem a boltba kenyeret venni, ahol találkoztam Mari nénivel is."

- szürreális dolgok tálalása

Ahogy Geri is írta, nincs baj az álmokkal. Nagyon sok írás alapanyagai, a tálalás a lényeg. Igazából nagyon fontos része minden írásnak, hogyan adod át. Például olvasd el Dili Dolly című írásomat, ami egy nagyon kaotikus álomból született Stephen King olvasása után, és így nyerte el ezt a formát.

- csak a lényegre szorítkozz

Ilona helyesen mutatott rá a tankok problémájára. Mivel itt most novellát írtál, aminél elvárás a rövid, lényegretörő írás, nincs helye ilyen információknak. Ezt mindig úgy gondold végig, hozzátesz-e a műhöz egy adott dolog vagy sem. Lényegtelen, hogy orosz, lengyel vagy amerikai tankokról írsz, hacsak nem mászik ki a tankból egy ruszki egy üveg vodkával a kezében, és nem hívja meg rá a főhősödet. Ilyenkor gondold át, kell-e oda ez a dolog.

Az első körben ennyi tanáccsal élnék, és ahogy jönnek a további írásaid, jönnek majd tőlünk a további tanácsok is.

Remélem, nem vettük el a kedvedet, mert amúgy az íráskézséged nem rossz, csak csiszolni kell a megvalósításon. Várjuk többi írásodat is.

Köszönöm Geri a remek kritikát. Nemrég kezdtem el a "műfajt". Ezen én is gondolkodtam, hogy valószínüleg külső olvasónak zagyvának hatnak ezek a szürreális képek. Saját magamba meg vannak a szimbolikák, és a jelentéstartalmak. Ezek tálalása, külső olvasónak befogadásra alkalmasabbá tétele még kérdéses.
Egyébként az oroszlánok szimbolikája az, hogy a világban bármikor történhet egy olyan váratlan dolog, amiben a csúcson lévő élőlény, jelen esetben az oroszlán rendje is felborul, kártyavárként dőlhet össze. És ilyenkor nem a múltban elkövetett cselekedeteid sorozata lesz a hangsúlyos, hanem az utolsó tetted.(minden egyes tettedet különálló entitásként, súlyozottan kell figyelni, és nem egy cselekvéssorozat részeként)

Az álmok remek ötletadók, de ezeket, ha szeretnéd átadni az olvasónak, akkor nem feltétlenül célravezető, ha "méretpontosan", esetleg itt-ott megmásítva leírod, mi történt benne. Már csak azért se, mert az álmodó nagyjából tudja, vagy épp sejti, miért is álmodta pont azt amit, de az olvasó nem lát bele az író fejébe. Ő nem tudja. Ő nem érzi át. Így maximum csak kérdéseket vet fel, miután végigrágta magát az íráson. És a kérdések mögött ilyenkor nem fogjuk tudni összerakni a darabkákat. Ráadásul az álmok sokszor logikátlanságokkal vannak teli, amit megint csak az álmodó tudná megmagyarázni. Körülbelül ez történt a te novelládban is. Nem feltétlen az a baj, hogy oroszlánok lófrálnak a nádasban, meg az, hogy ehhez hasonló szürreális víziókkal tömted teli a bekezdéseket, hanem ahogyan kifejezted, vagy megfogalmaztad a mondatokat. Magyarán mondva: teljesen széthullott a történeted a végére. Ez főképp abból is adódott, hogy nem tudtad eldönteni, hogy narrátori szemszögből mesélsz, avagy egyes szám első személyben, ahogyan végül is elkezdted az egészet. Egy helyen még az igeidőket is összekeverted egyazon mondatban. Ettől zavaros a novellád, és ezt szerette volna Ilona elmondani.

Személy szerint kedvelem a szürreális írásokat, hiszen otthon érzem magam bennük. Ott azt is lehet fejtegetni, ami a valóságban nemigazán történhetne meg. Az álmok végül is remekül hozzák az ötletek tárházát, és bizony ott előfordulhatnak halál közeli állapotok, vagy inkább -negatív- élmények. Sokan álmodnak apokaliptikus világvégékről, atombomba robbanásokról, pusztító árvizekről, vagy szárnyas démonokról. Jó ezekből felébredni

Üdv, Geri!

Kedves Ilona! Köszönöm a véleményt. Igazából lényegtelen hogy milyen tank, milyen háború volt. Egy nagyon erős álmom volt ez, amit most leírtam és átalakítottam ilyen formára. Nagyon sokat gondolkodok a halál előtti pillanatokról, ki mit él át. Talán ez reflektálódott az álomra, erre a történetre is. A gonosz dolgokat mások társaságában visszük véghez, és ugyanezt akarjuk, amikor a halál előtti nehéz pillanatban vagyunk. Másoktól várunk segítséget, hogy majd együtt átmegyünk. Pedig az életed végpontja, a halál előtti pillanat magányos, saját magad vagy, és nagyon egyedül. Arra várnál, hogy a halál előtti film, ami lepereg, az majd ilyen szép és jó, és rossz cselekedetek váltakozása lesz. Tehát legalább valami semleges. Ennek ellenére nincs ilyen szekvencia: csak az utolsó gonosz tett gondolata, és az érzés, hogy ezzel kell kimenni az evilágot jelentő kapun.

Hát ez a történet valahogy nekem egy kissé zavaros. Több dolog is, de leginkább az, hogy egy tank előtt állva nem valószínű, hogy egy olyan esetet fog megbánni valaki, akinek az jó szórakozás, hogy gyújtogat kedvtelésből.
Elhiszem, hogy most aktuális téma a háború, de ebben az írásban egyáltalán nem releváns, hogy orosz a tank, vagy nem. Nem beszélve arról, hogy ha mégis orosz, akkor igen messzire jutottak már, oda ahol oroszlánok is élnek. Isten óvjon minket attól!