Zsúfolt szerda - vélemények

Nálunk posta sincs, és lassan szerda se lesz...

Még jó, hogy bele nem léptünk!

Most hogy mondtad megnéztem, a miénken sincs

Nálunk sincsenek őrök a postán. Aki pedig szerdán még egy postát sem tud kirabolni, nyugodtan beszélhet hülyeségeket, úgysem figyel rá senki...

Egyet se búsulj M! Át kell tenni a neoprimitív kategóriába, ahol minden lehetséges, ahol nincsenek szabályok és ahol nincsenek őrök a postán!

Jó meglátások ))) Mondjuk az tényleg béna hogy fel a kezekkel mindenki a földre. Jobb lett volna: "Mindenki a földre és kulcsoljátok össze a kezeteket a fejetek fölött..." Bizti őrre nem gondoltam, de viccet én se szoktam magyarázni

Miért éppen szerdán mondott csütörtököt a rabló, amikor hétfő is lehetett volna? És mi az a „normálisan” zsúfolt? Akkor pedig inkább pénteken kellett volna rabolni. És mitől gyanús külsejű valaki, ha maszkot visel? Az manapság piros pontot ér. És hova lett a biztonsági őr? Szabadnapos volt? De miért pont szerdán? És hogy értsem ezt a mondatot?
„– Fel a kezekkel, nyavalyások, mindenki a földre!”
Felemelt kezekkel hajoljanak a földre? És közben Kába felé kell fordulniuk, vagy hova? Elég kába ott már mindenki szerintem. És miért nem hívtak rendőrt? Neki is sorba kellett volna állnia? Szóval ez egy hülye vicc volt, nem értem.

Mit?

Ez egy hülye vicc, ezt nem értem.

Szia Geri!

Nekem is hasonló élményekből született ez a kis szösszenet. Néha az ember eljátszik kínjában már a sorban mi mindent lehetne csinálni...
Jah, a gondolatjel az nem egy egyszerű eset

Köszi a hozzászólást!

Szia M!

Közel két éve "bővült" a családom egy régebbi autóval. Jó áron adták, így tüstént megvettem. Az átíratás az okmányirodában történik javarészt, de a vele járó illetékeket a postán kellett befizetnem, ami pár száz méterre van az okmányirodától. Át is nyargaltam a csekkekkel azon a késő téli délutánon. Benyitottam a postára egyedüli ügyfélként. A kiszolgáló postás kisasszonyra illedelmesen ráköszöntem, de semmi reakció, csak püfölte a klaviatúrát a hosszú műkörmeivel. Nem akarok hülyeséget mondani, de legalább tizenöt perc elteltével volt hajlandó rám nézni, és megkérdezni, hogy mit akarok. Ez a tizenöt perc legalább egy órának tűnt, dehogy rám se hederített, na az röhej! A vége felé már eljátszottam a gondolattal, hogy egy kínzókamrában miféle eszközökkel tudnám jobb belátásra bírni a szőke ciklont (mert amúgy helyes volt a postás kisasszony). Az a fapofa, az a póker arc, se egy halvány mosoly, se köszönés... Szóval legutoljára ekkor volt hasonló érzésem, hogy semmit se lehet elintézni normálisan!

Amúgy tetszett az írásod, és a mai felpörgetett világban még azt mondanám, hogy tán előfordulhat az ilyesmi szituáció. Ahogyan James Bond következő filmcíme is mondja: Nincs idő meghalni!

Üdv Geri!

Egy apróság:

Egy párbeszédnél a gondolatjel a kimondott szöveget választja el a leíró részektől. Ha a szereplő mondatai közé is beraksz néhányat, összezavarod az olvasót.