Téves utalás
Kettőt pittyegett Balogh ütött-kopott okostelefonja. A bankja üzent. Utalás érkezett a mínuszban lévő folyószámlájára. Tizenötmillió forint.
Azt hitte, hogy rosszul lát. Megdörzsölte a szemét.
– Egy, öt, nulla, nulla, nulla, nulla, nulla, nulla – sorolta magában egymás után a számjegyeket.
Jól látott.
Azért a biztonság kedvéért még megcsípte magát, hogy nem álmodik-e.
Ébren volt.
Az utaló részvénytársaságot ismerte, de semmilyen kapcsolatban nem állt a céggel.
– Téves utalás – állapította meg.
A tisztesség úgy kívánta, hogy jelezze a hibát, és adja vissza az összeget. De az ördög arra sarkallta, hogy tartsa meg. Jó részét elkölti magára – döntötte el –, ami pedig megmarad, félreteszi.
Egy ilyen nagy vállalat nem megy csődbe tizenötmilliós hiány miatt. Talán észre sem veszik, hogy félrement a pénz – gondolta. Az esetleges jogi következmények meg sem fordultak a fejében.
Online rendelt egy csomó holmit, több mint négymillió forint értékben. Egymás után jöttek az értesítések a mobiljára a csomagok feladásáról, a kézbesítések várható időpontjáról. Ő pedig szorgosan megnyitott minden kapott linket.
Kettőt pittyegett Balogh vadonatúj okostelefonja. A bankja üzent. Sikeresen elutalt a folyószámlájáról 10 millió 457 ezer 683 forintot. Egyenlege: 0 forint.
A fejéhez kapva kiáltotta:
– Adathalászok lenyúlták a vagyonomat!
