Kathy
Kathy nem volt ember, még csak nem is e világ szülöttje. Mégis ő volt, aki értelmet adott életemnek. A változás. Erről beszélgettünk aznap este a kertben.
Néztem a szemében bujkáló fényeket, mit a lemenő nap fénye varázsolt íriszére. Eszembe jutott az első találkozásunk, mikor a domb oldalán futott le gyermeki kacajjal ajkán. Köszöntöttem azzal a megilletődött bókkal, mit férfi csak annak a lénynek mond, aki elfeledteti vele a gyermeki mivoltát.
– Csókolom kacsóját gyönyörű hölgy!
Rám nézett azzal a borostyánszínű, éhes tekintetű szemével, és megkérdezte:
– Lennél a kalauzom ebben a világban?
A döbbenetem nagyobb volt, mint a meglepetés, amit a jelenléte okozott.
– Nem tudom ki vagy, és honnan jöttél, de megtisztelsz vele, hogy rám gondoltál – mondtam, és bemutatkoztam. – Alexander Walder szolgálatára.
– Kathy vagyok – villantotta fel tökéletes mosolyát.
Csodálatos napokat töltöttünk el a számomra oly szürkének tűnő, de Kathy társaságában színessé váló kis világomban. Kis idő után annyira a bizalmába fogadott, hogy válaszolt a soha ki nem mondott kérdésemre is.
– Nem tartozom az emberi fajhoz.
– Hogy érted?
– Más vagyok, más életciklussal, de legalább annyi közös van bennünk, mint különbség. Érzünk, szeretünk, VÁLTOZUNK.
Nincs rá szó, hogy szerettem ezt a törékeny lányt. Nem tudom honnan jött, hová tart, de mint anya gyermekét féltettem a számára idegen világ veszélyeitől. Egészséges férfiként – nem tagadom – erőteljes szexuális vágyat éreztem iránta, de a tisztelet a sugárzó, gondtalan ifjúsága iránt elfojtotta ezt a vágyat.
– Szeretlek – mondtam neki, és szinte sírva fakadtam a vágytól, hogy megcsókoljam szépen ívelt ajkát. Ekkor került sor a beszélgetésre mellyel történetem kezdődik.
– Mi változunk – szólt.
– A szerelmünk gyümölcse a legfontosabb.
– A nőstény életet, a hím élelmet biztosít az utód részére.
– Nálunk is így van.
Ekkor először a kezünk ért össze, majd forró csókban forrtunk eggyé. A testiség mámorában alig érzékeltem, hogy Kathy teste mindinkább rovarszerűvé válik. Amikor csáprágóival lemetszette a fejem, akkor is csak az érte érzett vágy préselte ki testemből a vért. Az imádkozó sáska nőstény is képes a szeretetre. Kívánok nektek is ilyen véget, mert százszor is meghalnék Kathy mosolyáért.
