Züllött kóborlásaim évtizedei XXXII.
Seth F. Henriett (~Fajcsák Henrietta)
Megtörtént események alapján…
A tenger szónál hagytam abba.
Ott veszett el emlékezetem.
Mint ha lopott csónak lettem volna,
S nem is a világ lopta volna el a lélegzetem.
Szívem könyörtelenül elszállt,
Mint az létem fele, melyet széttörtem a forróság leple
Alatt. Elszállt belőlem minden nyári,
Forró, gyors, légiesen pusztító lehelet,
S a külső mulatságok leghatalmasabbika.
Mily’ jó, hogy sosem volt benne részem.
Mily’ jó, hogy gyermekkorom tengereit
Felnőttként már nem kell odakint látnom semerre,
Mily’ jó, hogy belül ezer meg ezer tengerár
A komám s a jó barátom, s a hullámok sodrása bennem
Mindig pont oly’ mély és akkora,
Amekkorát szeretnék és sosem sodor el,
Mint a Földközi – tenger 14 évesen.
Akkor is csak 3 méter volt az idő tengere
S a véletlen vézna, gyermeki hossza,
Mégis túléltem és 1 óra eltelte
Volt csak az időm későbbi hossza, hogy sosem
Keresett az Interpol, amikor utazási irodák véletlen
Az olasz-francia határon felejtettek,
És szaladtam csak, szaladtam reszketve
Olasz-francia autópályákon, ám idegenek megmentettek.
Mily’ jó, te gyönyörű és kedves
Hullám és országutak több ezernyi hosszúsága,
Hogy mind bennem vagytok és én bennetek,
Örök álmodozásnak köszönhetem 18. évem utáni
Több évtizedem hosszát zengve.
Nem kell éreznem a légkondinak
Hazudott forróságot s a cipők és holmik fertelmes
Förtelmeit, sem a verejtéket, mely
Önkéntelenül is párolog minden ember
Testéből. Óh, Jézus megbocsátana
Nekem, ha most élne e Földön és mondaná könnyen:
„Jer hozzám, gyermekem, ez már fölháborít!”
Mily’ jó, hogy bennem vannak a tengerek
És utak hosszát loptam el örökre, Életem Végórájára, mily’ jó,
Hogy ennek a hullámzásnak és hosszúságnak nincsen
Semmiféle külföldi tengerpart neve.
Boldog vagyok, sokszor boldog is és nevetek,
Hogy több gazdagságnak nevezett szenvedést
Eltűrnöm és félnem többé már nem kell,
Mert bennem él az örök szépség is,
Nemcsak bánatom és hosszú szenvedésem.
Sem hossza, sem mélysége ennek az örök kékségnek,
Mely bennem szédül szebb utakra, szebb vénségbe.
Nektek köszönök mindent, olasz és francia emberek,
Kiknek nevét nem ismertem, kik meghaltatok volna értem.
Eger, 2005 (javítva: 2023).
