A falhoz
Hiszen, ha most hatalmasokhoz
hasonlónak találod önmagad,
a holnapunk vajon mit is hoz,
ha majd önérzeted tovább dagad?
Olümposzán az isteneknek
gerinchajolva járulunk eléd,
(amint te képzeled) de jobb lesz
ha gőgödet hamar felejtenéd.
Ha már saját magad becsaptad,
miért akarsz tovább is ártani,
megannyi hangzatos szavadnak
sötét kudarcait ki mondja ki?
Ki fogja majd veled tudatni,
hiába, meztelen vagy és botor,
lehullt a sárba már a talmi,
a bűnöd árja egyre csak sodor.
Lehettél volna bár Kossuth is,
de hát eladtad gyöngyökért magad,
csalás maradt csupán a fétis,
tovább a színpadán ne lássalak!
