Nyárutó idején
Mézízű csókkal búcsúzik a nyár,
Ezernyi virág ontja illatát.
Felhőkön táncot lejt a napsugár,
Kit szél úrfi karjával körbezár.
Hegyi patak még vígan csordogál,
Erdei fáknak zenét komponál,
Lomb zizegése kínál dallamot,
Lenyugvó nap festi vérpatakot.
Ökörnyál alkot ezüstsisakot,
Őszapó lesi e káprázatot,
Őzgida megszeppenve álldogál,
Nem érti, miért van a selyemszál.
Még zöld színben pompázik az erdő,
De egy-két levél már rezesedő,
Búcsúzásra készülődik a nyár,
Könnyezve siratja a harmatár.
Mennyei kékség szürkébe hajlik,
De lelkekben remény uralkodik.
Midőn az új évszak előlépked,
Lassan a természet újra ébred.
Vecsés, 2016. augusztus 31. – Kustra Ferenc József
