Linktár

Fájó gyönyör

Mellettem vagy s mégis távol,
Most is egy csodának látszol.
Enyém sohasem leszel, tudom én.
Most is elszáll, mint pára a remény.

Mindig édes fájdalom, ha látlak,
Reggelente szívrepesve várlak.
Beszívom lelked gyönyörét
Átérzem Plato ősi szerelmét.

Tán jól van, ha a bírás másé.
S mi nem válunk soha eggyé.
Vagy nekem, mint szellő lengte virágra
Boruló felhő selymes árnya.