A hiú páva
Díszbe öltözött a páva,
csodálatos a ruhája.
Tollazatát szétteríti.
Tükörbe néz, tetszik neki.
Milyen csodálatos látvány,
tolla, mint a szép szivárvány.
Ám van itten egy bökkenő,
a hangja bizony rettentő.
Mit tegyen, hogy az szép legyen?
Talán gyógycukorkát egyen?
Inkább elmegy dalárdába,
mindenki majd őt csodálja.
Oda is ért, be is libben,
nála szebb odabent nincsen.
Csak sok apró kicsi rigó,
tollazatuk szürke zakó.
Kacagott is hiú páva,
legszebb ő a dalárdába.
Pacsirta a karvezető,
kinézete feledhető.
Összeállt a szürke banda,
éneküket páva hallja.
Dalba kezdtek, minő csoda,
nem hallott ily szépet soha.
Rájött akkor egyből páva,
igaz, szép az ő ruhája,
nem ő itt az igazi sztár,
ráférne egy zenetanár.
