Közös az emlék, közös az elménk...
Közösen tépjük fel
a valóság képlékeny
szövetét,
kívül hagyva
az évek moraját.
Emlékszem
a nyár eső itta
illatát.
Talpunk alatt
a zörgő nyári
fű zaját.
A futó csillagok
emlékét.
A rosszban és
a jóban
összeütődő
homlokunk
neszét.
Az emlék.
Ráncaik mélyén
a közös emlék.
Testvér...
a vér és a hús
minden szmog
fúrta nap
mélyén.
Testvér.Közösen tépjük fel
a valóság képlékeny
szövetét,
kívül hagyva
az évek moraját.
Emlékszem
a nyár eső itta
illatát.
Talpunk alatt
a zörgő nyári
fű zaját.
A futó csillagok
emlékét.
A rosszban és
a jóban
összeütődő
homlokunk
neszét.
Az emlék.
Ráncaik mélyén
a közös emlék.
Testvér...
a vér és a hús
minden szmog
fúrta nap
mélyén.
Testvér.
