Konok zsiványok
Vad orgiára gyűlnek élveteg,
torokszorongató, konok zsiványok,
hörögve, koncaféltve hempereg,
vigad torán kezelhetetlen árjok.
Hiába, lágy, szelíd szavakra már
nem intonál a balga szolgalelkük,
nekik csupán a gőg, mi imponál,
s uralkodik megalkuvón felettük.
A kéz kezet mos áldomásaik
a létedet csapolva megszületnek,
ha átadod, legott meg is veszik
a félelem gyötörte, gyáva lelked.
Ma ők az alfa és az ómega,
ha nem hajolsz, vadul derékba törnek,
mi adtuk át a kertjeinket a
kajánul élveteg, maroknyi szörnynek.
