Játszótér
Negyven éves voltam. Éppen valakire vártam, amikor egy anyuka a mászókánál az ikreivel kiabált – az ikrek nem voltak öt évnél idősebbek –, hogy azonnal gyertek le róla, és sipirc haza mielőtt leszakad a hó, skandálta. Aztán rábeszélő taktikával próbálkozott, hogy legyetek okosak, mint a többi gyerek, akiknek ilyenkor eszük ágába nincs a korláton csimpaszkodni, hogy onnan a homokba ugráljanak.
Visszafojtott lélegzettel váltakozva az üres hintákat, a mászókát meg az elkeseredett anyukát néztem, aki minden nap az óvoda és a lakása között egyensúlyozott az ikrekkel.
Onnan tudom, hogy éppen ez időtájt vártam arra a valakire itt én is minden nap. Aki ezt a napot kivéve el is jött.
