Cérnaszálon
A lét ezüstfonálon át
a rút pokol fölött ring,
legyűrve angyalok hadát
az ördög ujja csettint,
a cérna elszakad belé,
pörögve hull a lélek,
te meg remegve állsz elé,
nos ennyi volt az élet.
E függelemnek ára volt,
de hát meg is fizetted,
a sorsodon maradt a folt,
eladtad árva lelked
az ördögödnek, ám dalát
hiába zengted egyre,
a hajnal árja zúzmarát
hozott botor fejedre.
Szemét kinyitva kél az ár
sodorja félre tested,
az alkuidnak annyi már,
szavát hiába lested,
e kéz kezet mos éra ím,
veled pokolra száll ma,
kiebrudalva, bűnein
kavarg le katlanába.
