Linktár

Párbaj

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/5 számában.

A terem közepén fehér négyzet.

A sokadik szombat estén énekelek a küzdőtér mögötti színpadon. A villanykörte fényében az én feladatom a meccs felkonferálása és az, hogy jó legyen a hangulat.

A bokszbarlangban az asztalokon füstölgő cigik közé poharak dőlnek, és körbetáncol a fehér zacskó.

Előttem ellenségként himbálózik a zsinór végén a plafonról lelógó mikrofon.

Az évek alatt hozzászoktam, hogy emberek a szemem láttára püfölik egymást. Kijönnek az öltözőből a párbajozó ellenfelek. Edzőiknél mélyhűtött mirelitzacskók. A tömeg hangulata egy pillanatra magamra hagy. Kilógok innen, mint az igazság. Ezen gondolkodom amíg az utca fenegyereke felkészül a profi elleni harcra. Aztán az asztalnál ülő gyönyörű nő gyöngysorral díszített nyakát nézem.

– Egy kis figyelmet kérek! – sípoltatom a mikrofont. Zúg a fülük. – Fiúk!

A háttérzenét a szintetizátor tolja, a billentyűkön göndör hajú haverom ujja. A dobot őserővel rúgja a dobos, amíg a dobverőt pörgeti a csuklóján. Az osztagom tagja még a gitáros, olyan a bandán, mint az anyajegy a vállon. Végül a harcosokhoz szólok, hogy csak te érted igazán, se kép, se hang, csak a tetteid súlya ami számít. Ideje kesztyűt húzni!

Fog és sípcsontvédők után a fejvédők kerülnek a csapzott kobakokra. Néhány szökellés és izomlazítás, nehogy a test alattomosan rozsdásodni kezdjen. A rivális mérlegre áll. Nagy váltósúly. Három összecsapás. Döngő léptekkel indulnak a kötelek közé.

A teremben a gőz felcsap a plafonig.

Egyest mutatja fel a táblán a félig pucér tetkóslány. Kezdődik. Néhány félrevezető botladozó ugrálás után a profi játékos ellenfele gyomrát sorozza. Nagyokat üt a fekete kesztyűvel. Félig-tudatos állapotban visszavág rá egy horgot az utcaméretű ellenfél.

Úgy játszik, mintha lenne bármilyen esélye, de azt már eladták rég. A nézők dobálják a csikket, árnyékot üvöltenek a csillagos égre, de halvány fogalmuk sincs, mi történik a küzdőtéren.

Kinek mi baja a másikkal? Nem itt van a helye az elmélkedésnek. Most a ringben felnő egy utcagyerek.

– Ököllel tartsd szóval – kiáltja a tömeg.

Valakik a pénzüket az utca fenegyerekére tették fel.
A bukméker, mint egy buddhista szerzetes ücsörög a ventilátor alatt.
A pincérnő tálcájáról körbejárnak a vegyszeres üvegek.
Mindkét edző a játékosának fülébe ordítja a taktikát, de ez csak egy megszokott forma.

Jelet ad a második roundra a 2-es szám felmutatásával a pincérnő, majd kitép egy cédulát a tömbből amikor a belvárosi öltönyös pasashoz lép. A fickó találomra kiválaszt a brifkójából egy bankjegyet és fizet. Úgy látom, tojáshéj a rangja, és úgy hallom, lakkréteg a hangja. Fogadok a tétet a feketére rakja.

– Helló! – a fülébe súgja, mit kér a nőtől.

Az üzenet nem éppen éteri úton halad.
Szikrák szállnak a homályban.
Kikapcsolt ventilátorok.

A szorítóban vannak már a szögek és sarok nélküli cipők, a térdig érő fehér zoknik. Vérszag száll a levegőben. Egy ütés a fejre, vissza egy az állra. Amalgám tömés pottyan a szőnyegre. Szinte azonnal eszembe jut róla, hogy régen én is ilyen hatalmas ütéseket kaptam, amikor jön az ütés a szorítóban, amire a bíró pontot ítél. A székeken a nézők dühös pillantása körülzárja a bírót, és a pontot megszigonyozza.

A teremben az izzadságtól és a portól tágulnak a szemek. Mindenki mindenkit hibáztat. Itt ma még a kidobók is monoklit kapnak.

– Pokol fattya, figyelj rám! – árammal folyik át a hangom az erősítőkön.

A párbajozók mégsem figyelnek rám, pedig most hozzájuk szólok:

– Fiúk! Szétordíthatom az URH-t, de ha reng a ring a lábad alatt és igazán nem ismered önmagadat, akkor csak magadat tudod telibe ütni, és sokat fogsz még kapni mire fel fogsz nőni. Amikor a szőnyegen még én álltam, én sem értettem sokat az egészből, csak egy lány volt a képben meg egy párbaj.

A harmadik roundot jelzi a pincérnő, a szorítóban kezdődik a harmadik összecsapás. Bokszol a fekete meg az utca fenegyereke. Mi a bajuk vajon egymással? A tömegben egy izgatott női szempárt látok. Ide a belépőjegy drága. A ringben jön a következő pont. Ilyenkor könnyen elvesztik a kontrollt.

– Fiúk! – mondom a magamét a mikrofonba. – Én is azt hittem, attól majd hősnek tűnők, hogyha ököllel programozom át az ellenfelem agyát, hogyha a vérével csókoltatom meg a ring szőnyegét, hogyha fényszórók lyuggatják a bőrét. Kikiáltották rám, hogy győztem, de fel attól a valamitől nőttem, amit megéreztem a szmogfelhőben: többet nyerek egy jó baráttal, mint az eltört állával. Ma este a színpadon ő nyúzza a gitárját. Lecserélte a fekete övét. Sikerült letennie a nehéz rögét.

Az utcáról hirtelen betör a lárma. Kék autó az ajtó előtt nyomja a szirénát, majd a teremben szétordítják a fakabátok az URH-t:

– Kiürítés! Kiürítés! Kezeket a magasba! Arccal a falhoz!