Sárkánytetoválás

Szépirodalom / Novellák (188 katt) Zspider
  2023.04.09.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/6 számában.

Már megszoktam a tetoválógép berregő hangját, néha hiányolom is, ha nem hallom. Olyan, mint egy fehér zaj, amivel együtt élek olyan sok éve, hogy a részemmé vált.

Ma bejött egy apró lány. Kérte, hogy tetováljak rá egy hatalmas vörös sárkányt, az egész testére végig. Próbáltam elmagyarázni, hogy ez sok idő, tervezés, de nem érdekelte, sőt azt kérte, hogy szabad kézzel csináljam. Nem akart stencilt, tervezést, csak hogy essünk neki.

Lenyűgözött a határozottsága, olyan erő sugárzott abból a kis törékeny alakból, amitől még a lélegzetem is elállt. Annyira zavarba hozott, hogy elfelejtettem pénzt kérni, úgy szóltak rám a többiek.

Beültünk a fülkébe, elhúztam a függönyöket, és ő belépett meztelenül. Tökéletes, hófehér bőrére szinte bűnnek tűnt bármit is festeni, ezért próbáltam elmagyarázni, hogy első tetoválásnak egy kicsit szoktunk ajánlani, mert azt könnyebb megváltoztatni vagy eltávolítani, ha később megbánná. Nem tudtam egyszerűen végigmondani, azok a hollófekete szemei a lelkembe szúrtak.

Bekapcsoltam a gépet és elkezdtem festeni. A csíkok könnyedén csúsztak végig a bokájától, körbe a lábán, fel a hátán. Soha nem éreztem magamat annyira zavarban, mint amikor megérintettem őt, még jobban, amikor az intim részeihez értem. Mindenért bocsánatot kértem, de ő csak megértően nézett rám. Nem nyögött, nem mocorgott, mintha meg se érezné a bőrében a tűt, amivel olyan gyorsan haladtam, ahogy még soha.

Életem legszebb munkáját alkottam a valaha volt legszebb vásznon. Mindig tudtam, hogy mi jön és hova kerül. Éreztem, hogy mit kell rajzolnom, a kezem csukott szemmel is ment a jó irányba. Soha nem tudtam olyan szabályosan és tökéletesen rajzolni, mint most.

Próbáltam beszélgetni, de csak dicséretek jöttek ki a számon. Hogy a bőre lágy és meleg, a haja ébenfekete, hogy minden porcikája lenyűgözött. Úgy éreztem, egy királynőt festek.

Éjjelig dolgoztunk megállás nélkül, ő nem vérzett, nem mutatott fájdalmat, én pedig valamiért nem éreztem fáradtságot. A többiek távoztak, csak mi maradtunk. Már nem tudom, milyen késő lehetett, amikor befejeztem. Hátradőlve megcsodáltam a munkámat és csak annyi csúszott ki a számon, hogy „tökéletes”. Ő mosolyogva megköszönte, majd levedlette a bőrét és a sárkány kirepült a szalonból.

Előző oldal Zspider