A temető

Szépirodalom / Versek (394 katt) Gabrielin
  2023.03.20.

Az éji csöndben,
Lidérces ködben,
Áll a néma temető.

Holtak tanyája,
Kapukkal zárva,
Rögös föld a szemfedő.

Reményt veszve,
Eltemetve,
Csontos holtak fekszenek.

Csak egy évszám,
Súgja némán,
Ők is voltak emberek.

Sötét szándék,
Mint egy árnyék,
Közeledik valaki.

Gonosz léptek,
Szinte félek,
Nem akarom hallani.

Vérvörös szemekkel,
Se halott, sem ember,
A téboly benne testet ölt.

Lassan-lassan lépked,
Ahogy hat a méreg,
Majd ásni kezd egy sírgödört.

A nyugvó holtak,
Most háborognak,
A fejfára vérrel ír.

Üveges szemem,
Látni sem merem,
Engem vár a néma sír.

Se menny, se pokol,
Se könny, se mosoly,
Nézi fehér arcomat.

Csak egy pillanat,
Elfojtott szavak,
Ócska márvány karcolat.

Sápadt hold alatt,
Áll a torz alak,
És az üres sírba lök.

Kínzó félelem,
Oly reménytelen,
Eltemet a szikla, rög.

Egy ócska lámpa,
Az élet lángja,
Pislákol bizonytalan.

Megfagy a vérem,
Az arcát nézem,
És benne meglátom magam.

Előző oldal Gabrielin
Vélemények a műről (eddig 1 db)