Kósza ábránd

Szépirodalom / Versek (231 katt) angyalka146
  2023.02.24.

Változékony folyók ízét
érzem keresztülfolyni
testemen.
S lelkemen, hol legnagyobb
a lyuk, szivárog
életem.

Mind, mi temetetlen, élőként
tombol, s képzetem, e tengernyi
romból
épít, alkot, színez, szárít:
ócska, giccses
falat állít.

Várom, hogy a Menny
eljöjjön, de képe
délibáb.
Csalóka tünemény,
mégis ez éltet, s úgy hívom:
Remény.

Remélem, egy szép napon
való lesz, mi most
csaló,
s az, mit igaznak hiszek,
eltűnik, hiszen csak
absztrakció.

Előző oldal angyalka146
Vélemények a műről (eddig 5 db)