A tékozló fiú
Apám kiadta jussomat,
S belé vetettem magam az életbe,
Jutott bor, jó étel, s a szép nők.
Hej, éltem életem,
Nem törődtem a jövő fergetegével,
Dorbézoltam, szórtam vagyonom,
Herdáltam apám ezüstjét.
S a végén mi maradt:
Disznók közt dagonyáztam holnapomat,
Olyan lettem, mint a sár,
Lábbal tiportak a régi cimborák.
Az égre tekintettem, szégyelltem magam,
Apám szeretetéért kiáltott vágyam.
S fogtam magam, felkerekedtem,
Rongyosan, lelkemben fázva,
Szívemmel hazáért ordibálva,
Kullogtam a fénylő világhoz.
Apám kitárta karját,
Átölelt, s odaadta nékem irgalmát.
