Linktár

Őszi napnyugta

A fáradó nap elpihent
az őszi fellegek mögött,
csupán homályosan dereng,
egén nyugatra költözött,
nem ontja már a fényeit
ma százezer felé, fukar,
letudva nyári dolgait,
csitul, s alábukik hamar.

A mélybe lelkemet viszi,
magával, itt hagy engemet,
nem is tudom, minek neki,
hiszen ma úgyis eltemet,
nem érem én a holnapot,
talán az éjszakát se meg,
a szív, ha fáj, alig dobog,
s nem oly sokára megreped.