Két világ között
Hiába bújsz az éjben el,
a hajnal úgy talál,
a sorsod áthat és ölel,
hisz élet és halál
között lebegsz az ég alatt,
de nem tudod, mi vár,
vajon mit ád a pillanat,
ha döntened muszáj.
Ha vékony úton imbolyogsz
a két világ között,
alattad égető pokol,
s a menny fejed fölött,
elérsz-e majd a révbe és
hajód javíthatod,
vagy üstjeikben ér a vég,
s az élted elfogy ott.
Ne tépelődj tovább ezen,
ne tétovázz, ha lépsz,
az Úr akarta, úgy legyen,
ne félj a sorsodért,
a mérlegedre súly kerül,
s a híredet viszik,
hogy éveid te emberül
múlattad el te itt.
