Szellemek a falon
Nézegetem szobám kopár falát,
szellemeket rajzol rá egy faág.
Ahogy hajladozik, kint a fényben,
árnyék rajzol képeket sötéten.
Megjelenik a bőség szelleme,
soha sem voltam jóban ővele.
Látszik még egy, ki sosem volt barát.
Nyugalom díszíti szobám falát.
Megjelenik életem hű társa,
a velem sétálgató bús dráma.
Ővele mindig is jóban voltam.
Te is itt vagy barátom? Dúdoltam.
Na menj el innen már a fenébe,
minden trükködet tudom betéve!
Behúzom a függönyt, hogy ne lássam.
Úgyis marad az egyetlen társam.
