Vallomás

Szépirodalom / Versek (219 katt) angyalka146
  2022.12.24.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/12 számában.

Hallom a madarak hangját.
Ugyanúgy zeng az ősi ének.
Siratjuk önmagunk, eltemetnek
az emlékek.

Fáj a múlt, de mindig visszahív
egy derengő álom,
mely átszivárog az eón-nyíláson:
pislákolva látom.

A megvalósítás kulcsa: tűz.
Mely átég minden világon.
De a szellemet gúzsba köti
a Lélek e világon.

Miért félek? Gyötörnek a képek,
melyek a Lélek emlékezet-
káprázatai. Soha meg sem történt
semmi. Minden a mozdulatlanban

van. De ebben az álomban nem
egyedül élek. Ezért sem ébredek
fel soha. Illúzió csupán az
Isten-csoda.

Meghasonlok újra és újra,
széttörve, hogy érezzem
magam és szeretve éljek.
Könyörülj meg rajtam,

mindig a fájdalom hálójában
kínlódó, csodás, tünékeny
álom-énem. Általad szeretem
saját lényem.

Előző oldal angyalka146