Az üvegmanók karácsonya

Fantasy / Novellák (128 katt) Tad Rayder
  2022.11.05.

Odakint már kezdett az idő meghidegedni. Falevelektől mentes faágak kezdték meg egyre sűrűbben a mindennapi táncukat. Beköszöntött a hideg idő. A napok többsége már úgy telt, amikor kinyitották a hazatérő emberek a ház ajtaját, alig várták, hogy a jó meleg kályha előtt egy csésze teát kortyolgatva átmelegedhessenek. Az üvegmanók érezték ezt. Tudták, hamarosan eljön az ő idejük. Alig várták, hogy ismét Csing-ling ország lakói lehessenek arra a pár napra, amikor semmi más nem számít, csak a szeretet. Ez a család a Thompson család volt, akiknek három csemetéjük volt, akik imádták a karácsonyt. Amikor eljött az idő, és az üvegmanók kikerültek a fiók mélyéről, ahol átaludták az év többi részét, mosolyt varázsoltak a gyerekek arcára és a magukéra is. Tudták, eljött a nagy nap. A család, ahogy készülődött a fenyőfadíszítéshez, és szedegették elő a szekrény mélyéről a díszeket a karácsonyfaégővel együtt, úgy keltek életre ők is. Érezték magukban az erőt a pár napos élethez, amit a karácsony szeretete ad nekik. Egyre jobban pompázott a díszek árjában a fenyőfa, mikor az első üvegmanó felkerült a helyére, amit a kis James tehetett fel, ezzel is nagy örömet okozva neki, majd így szólt.

– Nézd, anya, hogy csillog a kis üvegdísz a fa fényjátékától. Csodaszép!

De az üvegdísz egyszer csak megmozdult, ahogy feltették a fára, és olyan volt, mintha hinta-palintát játszana. S akkor utána következtek a többiek. Mikor mindegyik üvegmanó felkerült a fára érezték a szeretet melegét a házban, amit minden évben annyira várnak, mert akkor kinyílik előttük Csingling ország kapuja.

A család nem tudta, hogy ők élnek, így megmaradt nekik az a kis titkuk, hogy ők nem csak díszletek arra a pár napra, hanem ékes bizonyítékai annak, hogy az üvegdíszeknek is lelke van, amik képesek szeretni a maguk módján.

Amikor a család elcsendesedett, és a házra ráborult az éj, a manók Csingling országba mentek, ahol az utak ki voltak világítva karácsonyfaégőkkel, és rénszarvasok álltak az út két oldalán, amiknek téli sapka volt a fejükön, úgy várták az üvegmanók jöttét. Amikor megérkeztek, hangos patadobogással jelezték tiszteletüket, és a Csillagharang is megkondult, ahogy az üvegmanók megérkeztek. Csingling ország lakói is tudták, hogy az üvegmanók elhozták a belőlük áradó szeretetet, amit a karácsony vált ki belőlük. A rénszarvasok, mint az ünnep egyik jelképei várták, hogy az üvegmanókkal töltsék ezt a pár napot, hisz ők is tudták, hogy ezen a három napon kicsit megváltozik a világ. Csingling ország felöltözik az ünnepi fényekbe, és a szeretet ünnepe körülölel minden élőlényt. A rénszarvascsorda, ahogy álltak és nézték az üvegmanókat, könnyektől meghatódva ereszkedtek térdre, mintha a Mindenható jött volna le a Földre hozzájuk. S az üvegmanók üdvözölték őket.

Kedves jelenlévők és egybegyűltek!
Köszönjük, hogy évről évre nagyobb szeretettel és meghittséggel fogadtok minket és éreztetitek velünk, hogy nem csak ennek a csodálatos ünnepnek az ékei vagyunk, hanem igaz üvegszívű kristályok, akik nektek köszönhetően és a Szeretet ünnepének jóvoltából életre kelhetünk és még, ha csak pár napról is van szó amíg élhetünk, ez nekünk nagyon sokat jelent. Reméljük, ahogy nekünk, ez nektek és Csingling ország lakóinak is örömet okoz. Minket a Szeretet ünnepe éltet és a ti boldogságotok, amikor eljövünk hozzátok.

Amikor az üvegmanó befejezte a beszédet, hangos tapsvihar és patadobogás követte, mert a rénszarvasokon kívül az összes dísz ami létezett, a kis gyufásdobozok, amik színes csomagolással voltak bevonva, mindenki, a papírcsillagok, amiket a gyerekek hajtogattak óvodás korukban, boldog volt, és érezték az összetartozásuk erejét. A papírhóemberek kezük híján csak pislogni tudtak úgy, ahogy a többiek tapsoltak, és ők is mosolyra húzták hó szájukat mert a boldogság megtöltötte hópihékből összegyúrt hószívüket, és kihasználták az alkalmat, hogy ők is részese lehetnek ennek a pár napos csodának, míg el nem múlnak az ünnepek. Akkor ők is elillannak, és nem marad más utánuk csak egy víztócsa, ami egykori létezésükre enged majd emlékezni. Csak hogy ők maradnak az ünnep egyik gyermekek boldogságát hozó jelképének, amit odakint az udvaron építenek karácsonykor. De mivel ők csak távoli rokonok, így majd ők az ünnepek végén, amikor Csingling ország kapui bezáródnak az összes többi dísszel és az üvegmanókkal, majd egy újabb évre eltűnnek a szekrény mélyén. De addig még van pár napjuk, hogy ők is élvezhessék az üvegmanók társaságát, akiket mindannyian vártak. Lassan eljött az idő, hogy Csingling ország kapui bezáródjanak és az üvegmanók búcsút intsenek ennek a csodálatos világnak, amit csak Csingling ország nyújthat nekik azzal a végtelen szeretettel, amit ott tapasztalnak a bennük lévő érzésekkel együtt. Így hát elindultak hazafelé, hogy a Thomson család karácsonyfájának ékes díszei legyenek újra, és lassan megkezdhessék újabb egy éves álmukat addig, amíg fel nem virrad újra az ő napjuk. Ahogy visszaértek, az üvegmanók mozdulatlan dísszé változtak, és újra a család örömöt és szeretetet hozó jelképévé varázsolták a család otthonát. Egy biztos, most is megmutatták, hogy a díszeknek saját lelkük van és képesek az önálló szeretetre. Ha máshol nem is, az emberek szívében biztos. Hisz a Karácsony a Szeretet ünnepe.

Írta: Németh Balázs, 2022. október 3. – november 3.

Előző oldal Tad Rayder