Linktár

Kőmives Vaszil

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/11 számában.

Tucatnyi kőmérges összetanakodék,
mit rakéta lerombolt, fölépítenék.

Fölépítenék, bár nem nagy a fizetség,
mindenütt házromok, de valahol lakni kék.

Hozzá is látának a kemény munkának,
de új rakéta jő, s a falak csak omlának.

A falak csak omlának, maradnak csonkának,
így nem sok értelme a kemény munkának.

Messze bunkerében busa fejű nagyúr,
parancsokat ordít, és csak rombol vadul.

Pusztít, gyilkol vadul, busafejű hadúr,
őrült tetteitől a világ is kigyúl.

Halálba hajszolja gyermekit népének,
nem áll ellen senki pusztító mérgének.

Pusztító mérgétől sorvad el a világ,
a Föld csak egy virág, mit e féreg kirág.

Tucatnyi kőmérges összetanakodék,
mit rakéta lerombolt, fölépítenék.

Ha megadják magukat, béke lesz majd hamar,
és galád diadal, mit ellenük akar.

De melyikük asszonyát dobják rá a tűzre?
Hogy aztán hamvait keverjék a mészbe?

Ez túl nagy áldozat, léleknek kárhozat,
halnak hát szabadon, enyhítve károkat.

Tucatnyi kőmérges összetanakodék,
mit rakéta lerombolt, fölépítenék.

Amit raktak délig, leomlott estelre,
mit estelre raktak, leomlott reggelre.

Romok a szabadban, átok a szavakban,
Roncsok az árokban, holtak a falakban.

Keserű az élet, hullanak a könnyek,
Építeni nehéz, pusztítani könnyebb.

Épülne a jövő, a virág is kikelne,
de mérgezett a világ, s mérgezett az elme.

Bosszú hátán bosszú, semmi sincsen ingyen,
de nincsen olyan hosszú, minek vége nincsen.

Lesz aki támogat, lesz aki csak bírál,
de egy szabály van csupán:
Küzdj, és bízva bízzál!