Búcsú a pusztától

Szépirodalom / Versek (318 katt) Erdős Sándor
  2022.09.27.

Tüzek égnek sápadt pusztán,
rőt fényük imbolyog,
kunyhó mellett öreg juhász,
hold fénye ráragyog.

Eltekint a messzi tájra
ráncok véste arccal,
merre csak lát, ősi puszta,
zöld terített asztal.

Lába mellett ül a társa,
a hű juhászkutya,
az egyetlen lény, akiben
nem kell csalódnia.

Utolsónak kelő napnak
biccent oda némán,
csendben, nyugodtan pergett le
élete a pusztán.

Előző oldal Erdős Sándor