Nap csak mosolygott
Sebesvonaton utaztam…
Néztem kifelé rohanó sebesvonat ablakán
És élveztem, hogy milyen szép sorjában a táj-látvány.
Változtak a fasorok, zöldes rétek, zöld mezők és erdők,
Minden a lelkembe hatolt… néhol látszottak parasztkendők.
A haladásunk irama oly’ igen heves volt,
Nem volt időm nézni: mit csinált vaddisznó, makkolt?
A haladásunk irama oly’ igen heves volt.
Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött,
Kis-dombos és sík vidék szépségbe öltözött…
Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött,
(Senrjú)
Nap csak mosolygott,
Szórta ránk a sugarát.
Látvány élménye.
*
Mesés a látvány,
Ránézésre ez idill.
Csak ránézésre.
*
Minden zöld, színes,
Szél nem fúj, lomb nem mozdul.
Nyugalom tája!
Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc József
