Maradj ébren!
Lefekvés előtt James leoltotta az éjjeli lámpát, de mielőtt a fal felé fordult volna, megnézte öccsét, hogy már alszik-e. Brian még fent volt, és halkan szipogott az ágy végében, bízva abban, hogy bátyja nem hallja meg. Odament hozzá és halkan megkérdezte tőle, hogy miért szipog. A válasz nem váratott sokáig magára.
– El fog jönni – hangzott a válasz.
– Brian, ki fog eljönni?
– A fehér ruhás nő, aki minden éjjel megjelenik az ablaknál. Ott áll, s zörgeti az ablakot.
– Csak képzelődsz! – mondja a bátyja Briannak, aki továbbra is fél, de a zokogást már abbahagyta.
– Igenis ott van az ablaknál, és vár.
James megnyugtatja öccsét, visszamegy az ágyához és lefekszik. Mielőtt elalszik, fontolóra veszi, amit öccse mondott a fehér ruhás nőről az ablakban, de valótlannak érezi és hamarosan mély álomba merül. Közben éjjel három órakor odakint szél kezdi meg éjszakai zenéjét, ami az utcán lévő faleveleket táncba hívja, amik kavarognak a levegőben. A szél süvítésére felébred Brian, aki amúgy sem aludt valami mélyen, és akkor meglátja azt a valamit az ablakban. Összehúzza magát, becsukja a szemét, és elszámol tízig, bízva abban, hogy amikor kinyitja, már nem lesz ott. De az a valami akkor is ott van. Brian megesküdött volna rá, hogy hangokat hall, ahogy hívja őt. Ahogy a szél feltámadt, olyan hirtelen lett szélcsendes idő is, és a fiú a rossz idő elmúltával elengedte látomását, azután visszaaludt.
Reggel arra ébredtek, hogy ki van nyitva az ablak, és a belső ablakpárkányra egy cetli van helyezve, amin ez áll. „Maradj ébren.” Brian odament a bátyjához, és kérdőre vonta, hogy ő volt-e az, aki ezt írta a papírra. De a bátyja értetlenül állt öccse kérdése előtt, mert nem tudta miről van szó. Ekkor Brian sértetten odamutatta a cetlit. James hátán ezt a két szót olvasva végigfutott a hideg, és már ő is kezdett hinni az öccsének, hogy valamit látott az ablakban. Először nem akart neki hinni, még is csak egy hatéves gyerekről van szó, aki mindentől megijed, de ez most tényleg komolynak tűnt. Ahogy kiment a fürdőszobába, azon töprengett, hogy honnan származhat a kis papírdarab, de még inkább foglalkoztatta az, hogy ki írta. Nem szokta félteni az öccsét, de ez a dolog őt is nyugtalanította. A fürdőszobában töltött idő közben Jamesnek eszébe jutott, hogy nem is olyan régen az utcájukban történt egy autóbaleset, amit látott is, amikor jött hazafelé az iskolából. Az autót egy fehér ruhát viselő nő vezette, aki elaludt a volánnál, és frontálisan ütközött az út másik oldalán szabályosan közlekedő személygépkocsival. Sajnos a nő azonnal életét vesztette, és ő még azt is látta, ahogy az autóból kiveszik, és a tűzoltók letakarják. Tudta, hogy nem szabadna neki mindezt végignézni, de a gyermeki kíváncsiság megbénította. Odament az öccséhez, aki éppen a kis tűzoltóautójával játszott, és ismét bevillantak neki a baleset emlékei.
– Tudom ki volt az, akit láttál – szólt az öccséhez. Az öccse felnézett a játékautó gurgatásából és meglepődve annyit kérdezett tőle.
– Most már hiszel nekem?
– Ne haragudj öcsi, hogy először nem vettem komolyan, amit mondasz. Most már nem csak a cetli valósága miatt hiszem el azt, hogy láttad azt a nőt az ablakban.
James elmesélte neki a baleset történetét, és amikor ahhoz a részhez ért, amikor elmondta az öccsének, hogy a nő elaludt a volánnál, Brian összerezzent, és a cetlire írt két szóra gondolt. Hatéves kora ellenére hamar vágott az esze, és össze tudta rakni az éjszaka látottakat, és azt, amit most a bátyja elmondott neki. A nő azt akarja éjszakánként elérni vele, hogy ne aludjon el, mint ahogy ő tette. A nő nem bántani akarja, hanem csak figyelmeztetni. Ezek a mondatok kavarogtak Brian fejében, és világossá vált számára, hogy akik bolyonganak a két világ között, azok nem mindig akarnak rosszat.
Ezután a fehér ruhás nő meg-megjelent neki még néha, de már nem félt tőle. A kísértet nem volt más, mint egy tanítás az élettől, de még évekkel később is emlékezett rá, és nem volt több számára, mint egy régi emlék.
Persze van, ami rossz élményként maradt meg Brianban, mert a tanítás mellett azt sem fogja elfelejteni, hogy tiszta vér volt, és a hold fénye maszkot festett a fájdalomtól teli arcára. Szemei csillagként ragyogtak a bennük szökő könnyektől, és csak ott állt az ablaknál, és nézte az őt bámuló kisfiút.
Sümeg 2022. 7.21.-22.
