Kuss V
Ötödik fejezet – Gróf
Felemelte a tekintetét az előtte álló szoborról, ami egy meztelen gladiátort ábrázolt és megkérdezte Füstöst:
– Szóval nem hoztál pénzt – a hangja lágy volt szinte nőies, mint az egész megjelenése, de ez nem tévesztette meg azokat, akik ismerték és rettegték.
Gróf kegyetlen volt, híján minden érzelemnek vagy érzelgősségnek. Egy gyengéje volt csak, a fiatal fiúk, azokat szerette... nagyon. Szinte falta őket. Külön kis különítmény vadászott Gróf kis játékszerei után a város utcáin. Sűrűn kellett az utánpótlás, hiszen a vad játékai végén legtöbbször csak egy játékos maradt életben, és az Gróf volt.
– Sajnos nem, nem hoztam – suttogta Füstös és megpróbált a lehető legjelentéktelenebbnek tűnni a társaságban, ami körülvette Grófot.
Gróf felállt és lassan körülsétált a dolgozószobában. Szinte tánclépésekkel haladt a süppedő szőnyegen. A helyiség berendezése pazar volt. Vagyont érő festmények borították a falakat, antik bútorok kölcsönöztek ódon jelleget neki. Sokat adott a megjelenésére is. Jól szabott drága öltönye remekül állt rajta. Szerette a pompát, mert nagyon mélyről érkezett és úgy gondolta, megérdemli. Szülei egy átivott éjszaka után egyedül hagyták az érzékeny gyermeket. Apja leszúrta anyját, majd felakasztotta magát kopott konyhájukban.
Papok nevelték fel az árvát. Korántsem volt felhőtlen, áhítattal teli gyermekkora. Pedofil papnevelője nem volt híján szadista hajlamoknak sem, és rendszeresen kínozta az aktus után a gyereket. Mikor elérte azt a kort, mikor már képes lett a védekezésre, megfojtotta nevelőjét egy párnával. Innen indult kétes karrierje. Megszökött, és kivirágzott kegyetlenségével bizonyos hírnevet szerzett magának alvilági körökben. Mindössze öt év alatt kiépített maga köré egy hálózatot és nagy vagyonra tett szert. Ma már az ország legbefolyásosabb emberei közé tartozik, politikai kapcsolatokkal is rendelkezve.
Működési területe kiterjed minden törvénytelen területre. Prostitúció, szerencsejátékok, kábítószer és fegyvercsempészet színesítette a néhány legális üzletágát. Rettegték nevét, és ezt élvezte is. Sétáját abbahagyva Füstös felé fordult.
– Szóval, akkor most te tartozol nekem – tekintete szinte felöklelte a rettegő Füstöst, akinek gyanús sötét folt jelent meg a nadrágján az ágyékánál. – Hogyan fogod törleszteni az adósságod? – kérdezte.
– Bármivel, amivel csak szeretné – mondta Füstös.
– Rendben, lesz számodra egy munka, de ezt ne cseszd el – sziszegte – különben... mást nem is kellett mondania. Elég egyértelmű volt mi történik vele ha elcseszi.
– Köszönöm – hátrált ki a szobából Füstös, hálát adva a sorsnak, hogy nem a szőnyegbe tekerve került ki onnan.
– Majd üzenek – fordult el tőle Gróf.
