Fülenincs
Fekszem este az ágyamban
nem vagyok most vagány,
tettem ezt az iskolában,
de most rám tört a magány.
Sötét szobám falát nézem
hiányzik a társaság,
nem akarom ébreszteni
szomszédban Apát s Anyát.
Kinyitom hát ablakomat
mindjárt meg is ijedek.
Furcsa jószág mászkál ottan,
megrettentem gyerekek.
Nincsen lába, úgy poroszkál,
csíkot húz a párkányon,
ez egy kedves apró jószág
ő lett az új barátom.
Nem vagyok én már egyedül,
van barátom Fülenincs.
Nem tudom, hogy mi lehet ez
néha-néha rám kacsint.
Innen tudom, hogy van szeme
nem is egy, hanem kettő,
biztos vicces pillanatban
rajzolta a Teremtő.
Rákerestem a Facebookon,
ez egy apró kis hernyó,
hogyha barátságunk marad
lehet ő még pillangó.
