Felső szívdobogás

Szépirodalom / Versek (1157 katt) Csillangó
  2011.05.28.

Hárfán játszó hamvak hullonganak
pőrén hullámsírt könnyező
ősidők táncaira.
Ezer sebből fönt az Éter
vérzik s feslik hege szellők
égi kottáira.
Világok kontúrjai végtelenbe
olvadt pillák által fátylak
fuvalmába fakulnak,
Elmosódott csöndek habpaplanjai
mostanra már szilánkosra
szelíden hullottak.
Magas lelkiségek mementóját
éneklik múzsák egeknek szirmokat
havazó lelkében fogant bölcsőjén,
Mely Tisztaságként született
a földre, hószíveket ringató
érzelmek reszkető fényén.
Hamuszín sóhajok neszét
altatódallá lélegzi az első
szívdobogás,
Mely a lét tűnékeny gyertyalángjára
könnycseppként rezdülvén
végtelen álmokat ás.
Színezüst holdat elfüggönyző
hajnal ősz pilláin megpihen
a lét,
Azúr párából tündöklik a türkiz
füvű, veres lombkoronájú
szépia rét.
Benső tarkaságot takar a kívülről
éjsetét korom árny-leheletű
ében harmatú füstje,
Így a szűzfehér pelyhű hajnal
liliomszirmai közt
érzi át a szív azt igazán, mi
belekavarog fény kanócára
csordulván az űrbe.
S az alkony közbenső ösvényére
űzve porzik az éter-zamatú varázs,
Midőn az időn fuvolázó két
dallam egybeomlik-születik meg
a felső szívdobogás.

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 2 db)