A végső ütközet

Szépirodalom / Abszurd (404 katt) n13
  2022.01.30.

A rőt hajnali fény fokozatosan világítja meg a rendetlen hálószobát, aminek közepén egy széles franciaágy terpeszkedik. Pasztellszínek dominálnak.

Az ágy markáns jelenléte uralja a szobát. Rajta mészszínű derengés. Valami nagy, fehér és ijesztő, akár egy hatalmas bálna. Vagy talán delfin? Mondjuk, egy beluga? A reszelős légzés is ezt a feltételezést látszik alátámasztani, ám alaposabb megfigyelés után rájövünk, hogy fatálisat tévedtünk. Ez nem beluga.

A testből dundi végtagok állnak ki, szanaszét a szélrózsa minden irányában.

A takaró a földön, mellette ruhák, két kristálypohár és egy kiürült pezsgőspalack. Valószínűleg Champagne. Nem messze méretes, rózsaszín, nyuszifüles szőrmepapucs. Ránézésre negyvenkettes. A szék karfáján lazacszín „Amálka” feliratú frottír törölköző.

A bálnának szőke haja van. Akit bálnának néztünk, valójában Amálka. Hason fekszik, hortyog, végtagjait széttárja. Csupasz, akár egy meztelencsiga.

Teljesen kitisztul a kép. A furcsa csendéletet valami szokatlan és zavaró dolog töri meg. Először nem tudjuk, mi az, de aztán rájövünk.

Amálka lábai közül két csenevész, szőrös férfi láb kandikál elő, más nem látszik belőle. Ő Béla. Mozdulatlan, mint Amálka.

Minden békés, nyugodt, szinte már idilli, ám valójában szörnyen groteszk.

Konklúzió:

Béla keményen küzdött, de elvesztette a csatát. Rest in Peace Béla!

Előző oldal n13