A szomszéd

Szépirodalom / Abszurd (387 katt) Ilona
  2022.01.01.

– Sári már megint kint hagytad a tejet az asztalon! – önt el a méreg, ahogy a dobozból sűrű, darabos, romlott tej csusszan bele a frissen főzött kávéba.

– Nem kint hagytam, hanem kint felejtettem! – füstölög Sári.

– A végeredmény ugyanaz, nem? Ugye tudod, milyen drága manapság a tej? – méltatlankodom.

– Zsóka! Nincs tej, jó lesz anélkül is? – kiáltom ki barátnőmnek a teraszra.

– Persze. Csak gyere már, mert tízre haza kell érnem!

Édesítő, vagy cukor, ez itt a kérdés. Magamnak édesítőt pottyantok a kávéba, Zsókának cukrot, hadd hízzon, mosolyodok el kissé gonoszul.

– Mikor érnek ide Ágiék? – kérdezi Zsóka.

– Már itt kéne lenniük, felhívjam őket?

– Á hagyd! Ilon, jól látom, hogy eladták a szomszéd házat?

– Igen, már két hete beköltöztek.

– Nem értem, miért nem szóltál Ágiéknak, hiszen házat jönnek nézni most is – néz rám kérdően.

– Későn mondták, akkor már lemondtunk az elővásárlási jogunkról.

– Beszéltél már velük? – int a ház felé és egy nagyot hörpöl kávéjából.

– Aha. A pasi gyerekorvos a külvárosban, a nő meg valami pszichológus, vagy pszichiáter. A fene egye meg, de forró ez a nyavalyás lötty – fájlalom a forró kávétól megégett nyelvem.

– Ezek szerint jól keresnek, mert a magukfajták ezen a környéken nem egykönnyen tudnak házat venni. Na, kíváncsi vagyok, hogy milyenek. Ti nem aggódtok?

– Hát egy kicsit igen. De azért emlékezz vissza, hogy milyen kellemetlen szomszédok voltak Éváék. Lenéztek minket. Janinak még csak nem is köszöntek, átnéztek rajta, mintha nem is létezne.

Körülnézek, hogy nehogy meghallja valaki.

– Nem tehetek róla, hogy a férfiakat szeretem – suttogom Zsókának.

Zsóka bólint, de az ujját a szájára tapasztva mutatja, hogy halkabban.

– Te, nem az ő kislányuk jár Sáriék osztályába? Mintha őt emlegette volna a fiam.

– De. Sőt Sári mellett ül, mert egyik gyerek sem volt hajlandó a kislány mellé ülni.

– Sári igen? – álmélkodik Zsóka.

– Nem, de a tanárnő azt, mondta, hogy valahova le kell ülnie, hát üljön Sári mellé, aki amúgy is a szomszédja. Majd megszokja. Hallottál már ilyet? – kérdem felháborodva.

– Felháborító – ért egyet velem Zsóka, de látom rajta a megkönnyebbülést, hogy elfogadtuk a tanárnő határozatát és nem kell attól tartania, hogy a fia mellé ültetik a szomszéd kislányt.

– Azért vigyázzon a cuccaira, az ördög nem alszik – mondja halkan.

– Ja. Itthon is óvatosak vagyunk, tudod milyenek. Még jó, hogy Jani tavaly felszerelte a kamerákat a ház köré, na meg a riasztót is. Ráadásul mostanában mindent el is pakol a ház körül – dicsekszem Zsókának.

– Jézusom, fél tíz! Mennem kell, nem tudom megvárni Ágiékat – áll fel barátnőm. – Mondd meg nekik, ha végeznek, ugorjanak be hozzánk!

– Sári! Gyere le, köszönj el Zsókától!

– Muszáj? – kiabál le Sári az emeletről.

Leég a képemről a bőr. Hihetetlenül szemtelen ez a gyerek.

– Hagyd, tudod, milyenek ezek a tinik – nyugtatgat Zsóka.

– Azt mondtam, gyere le! – kiáltom parancsolóan, nem fogom hagyni, hogy a fejemre nőjön.

Zsóka idegesen az órájára néz, mert Sári csak nem akar megjelenni, neki meg sietni kellene.

Azért sem hagyom.

– Sári, azonnal gyere le!

Úgy látszik, csak meggondolta magát, mert halljuk, ahogy lassú léptekkel jön lefelé a lépcsőn.

Tőlem húzhatod az időt – gondolom magamban –, akkor is lejössz, ha egyszer azt mondtam. Én ráérek.

Földbe gyökerezik a lábunk, amikor megpillantjuk Sárit a lépcsőház takarásából.

Gyönyörű, fekete, göndör haját kiegyenesítette és szőkére festette, csodálatos, ébenfekete bőrét világosra sminkelte.

– Mit csináltál magaddal?! – sikoltom szinte önkívületben.

– Semmit. Csak így tetszik – jegyzi meg halkan.

Döbbenten bámuljuk Sárit.

– Ez történik, ha ilyenek férkőznek közénk – mormogja Zsóka, majd megfordul, és szó nélkül kimegy az ajtón.

– Azonnal mosd le magadról ezeket a förmedvényeket, különben nagy baj lesz! – fenyegetem meg lányomat.

Holnap bemegyek az iskolába és beszélek a tanárnővel. Nem ülhet a gyerek akárki mellett.

Előző oldal Ilona