Mint lapok a naptárból

Szépirodalom / Szerelem (462 katt) R. Harbinger
  2021.10.22.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/12 számában.

Dean falhoz vágta az üveget, majd kitámolygott az ajtón egy kanna benzinnel. A terasz lépcsőjét nem látta olyan tisztán maga előtt, mint kapcsolata végét.

A meccset nézte a tévében, majd felugrott, és önfeledten tapsolt a gólra.

– Nyerni fogunk? – kérdezte Sarah a konyhából befelé jövet, és lehuppant mellé.
– Lehet, de majd megnézem az eredményt.

Elindította Sarah egyik kedvencét, a Szerelmünk lapjai című filmet. Szívből utálta, csak az alapötletet díjazta: titokban ő is házat akart építeni kedvesének.

Megcsörrent Sarah telefonja, és Andrew, főiskolai csoporttársa részletezte benne válását, és hogy az asszony vitt mindent, mire Sarah felajánlotta neki az üres vendégszobát.

Dean megkedvelte Andrewt a közös sörözések és meccsek alatt, és kis idő után Sarah is csatlakozott hozzájuk. Egy este feltűnt Deannek, Andrew hogyan nézett Sarah-ra.

– Szerintem többet érez irántad – jegyezte meg, amikor kettesben maradtak.
– Ugyan már! Főiskola óta ismerem, és csak barátok vagyunk. Csak beképzeled.

Idővel Dean noszogatni kezdte Andrewt a költözéssel kapcsolatban, de ő elviccelte a dolgot. Dean sejtette az indokot: Sarah miatt akar maradni.

Szemmel tartotta a Ki vagy, doki? karácsonyi különkiadását néző férfit mosogatás közben, és próbálta elhessegetni szorongását a harmadik sörrel.

– Nem tetszik, ahogy rád néz – kezdte aznap lefekvéskor.
– Most komolyan, már megint ezzel jössz?
– Amikor felálltál a popcornért, le sem vette a szemét a seggedről! És amikor azt hiszi, nem látjuk, akkor is téged fixíroz.
– Mert jó a seggem! – viccelődött a nő, majd komolyan folytatta. – Amúgy nem lesz köztünk semmi, mert én téged szeretlek.
– Most még!
Sarah sóhajtott, majd ágyba bújt, és kifelé fordult.
– Ha többet iszol, azzal nem segítesz a dolgon.

Dean felmordult, majd lefeküdt. Megérintette Sarah vállát, de ő távolabb húzódott.

Amikor Dean elázottan tért haza a cég évzáró bulijáról, bevitt egy jobb egyenest Andrewnak.

– Mi a fenét csinálsz?! – rivallott rá Sarah. – Teljesen megőrültél?!
– Én csak… – mentegetőzött Dean féltékenységében.
– Kifelé! Menj el valahová, és józanodj ki!

Dean az utcákat rótta, és közben elképzelte Andrew kaján vigyorát, miközben Sarah őt ápolgatja! Remélte, csak a száját ápolja le...

– Sosem tenne ilyet – lehelte halkan maga elé.

Kiöntötte szívét az őt befogadó Peternek, aki egyetértett Dean észrevételeivel, és azt tanácsolta, ne ivással vigasztalja magát, hanem próbáljon beszélni Sarah-val.

Pontosan így tett, és beszélgetésük hatalmas veszekedéssé fajult. Soha véget nem érőnek tűnt, amihez képest a világ minden gondja eltörpült. Ennek végén Sarah összecuccolt, elköltözött barátnőjéhez, és Andrew szintén elhagyta a lakást.

Dean egyszerre haragudott Sarahra, és teret akart hagyni neki. Kiélvezte a kanapén lerészegedést, majd, amikor elég pia gyűlt fel ereiben, a nő után sírt. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy elveszítse.

Három hétbe került a felismerés, semmit sem ér Sarah nélkül, és vásárolt egy harminchét szál rózsából álló virágcsokrot. Minden szál egy közös hónapot szimbolizált.

A csokor azonban ólom súlyként hanyatlott a tócsába, amikor Dean meglátta Sarah-t és Andrewt. A férfi esernyőt nyitott, majd Sarah belékarolt, megcsókolta, és elsétáltak.

Dean megrepedni érezte szívét, és úgy gondolta, mindennek vége. Három napig matt részeg volt, és amikor Peter rátalált, detoxikálóba vitte. A csoportos gyűlések jót tettek Deannek, és ráébresztették, nem a pia a kiút számára. Össze kell szednie magát, és akkor Sarah visszatér. Még biztosan szereti, és ha rájön erre, akkor ott fogja hagyni Andrewt.

Dean lakókocsit bérelt az elvonót követően, és kiköltözött a telekre, mert jövendőbeli házukban látta a kiutat.

Egyedül ásta ki az alapot, öntötte a betont. Elkezdte kiszámolni a fa mennyiségét a könnyűszerkezetes falakhoz. Mindent egyedül csinált, és sosem érezte ilyen büszkének magát. Egészen addig, míg össze nem futott Sarah-val, és be nem vallotta érzéseit.

– Még mindig szeretlek, és úgy érzem, van közös jövőnk.
– Andrew megkérte a kezem.

Dean testén hidegrázás futott végig, minden idegpályáját sokkolta a hír.

– Igent mondtam – folytatta Sarah. – Szeptemberben tartjuk az esküvőt. Sajnálom.

Sarkon fordult, és ott hagyta. Dean óráknak érezte a perceket, amíg a térköveket bámulta a park közepén. Ismét alkoholba fojtotta bánatát, és csak másnap délután tért magához. Fejét még kisbaltának érezte, amikor felhívta Sarah-t. A rövid beszélgetés alatt Dean először szerelmet vallott, és kérlelte, térjen vissza hozzá, majd Sarah közölte vele, ez nem fog megtörténni, amire Dean felemlegette a nő anyját és egy bizonyos ló nemi szervét. Erre persze Sarah lecsapta a telefont.

Dean a háznak szentelte minden idejét, és letette a piát. Azt okolta az első veszekedéstől az utolsóig, minden hibáért. Nem Andrew tehetett róla, ő csak jókor volt jó helyen, a pia tett tönkre mindent, de most megmutatja Sarah-nak, hogy ő többet jelent neki.

Időnként képet küldött a nőnek a készülő házról, amire nem kapott választ természetesen, de a visszajelzésből látta az üzenet elolvasását.

Szoros határidő szerint dolgozott. Hétköznap a munkahelyén robotolt, és minden szabad percében a házat építette. Szeptemberben lagzi, és július 23-án már álltak a falak, a tető, és már alakultak a belső részek. Nem maradt két egész hónap, hogy elkészüljön a ház, de úgy tűnt, sikerülni fog.

Dean a házasságkötés előtti napon tette le a szerszámokat, és nyugtázta, olyan lett a ház, mint amilyennek megálmodta. Körbefotózta az épületet kívül-belül, és minden képet továbbított Sarah-nak. Ő látta az üzeneteket, de nem reagált, és Dean felhívta őt kétségbeesésében.

A telefon kicsöngött, Dean szíve pedig feltolult harminc centit. A csengés abbamaradt, és légzés szűrődött át a vonalon.

– Szia – mondta Dean. – Nem tudom, hol kezdjem. Láttad a képeket, és szeretném, mielőtt döntenél, eljönnél, és megnéznéd személyesen. Ezt az egészet neked csináltam, mint ahogy Ryan Gosling a…
– Én viszont tudom, hol kezdjem – vágott közbe Andrew reszelős hangja. – Láttam a képeket, és csodálatos lett a ház, de egyedül fogsz élni benne. Sarah hozzám jön feleségül, és örülnék, ha leállnál az üzengetéssel és a képek küldésével. Nem akar téged látni, nem akar felőled hallani, én pedig pláne nem akarom azt látni, hogy zaklatod a menyasszonyomat.
– De Sarah…
– Itt áll mellettem, ő adta ide a telefont, mert nyugalmat akar. Azt üzeni, felejtsd el!

A megszakadt vonal nehéz csendje nehezedett Deanre, és ő nem tudta megmondani, mennyi ideig állt ott mozdulatlanul, vagy meddig várt, amíg felnyitott egy jóféle Kentucky whiskeyt, és lezúdította torkán, vagy meddig gyűjtött erőt a benzin használatához.

Ellökte az üres kannát, miután megöntözte tartalmával a laminált padlót, a konyhabútort és a filagóriát, amiért Sarah élt-halt volna. Előkotort pár szál gyufát a dobozból, ami tompa érzékelésével épp csak sikerült, meggyújtotta őket, és a lábánál végződő tócsába dobta. A lángok sebesen kúsztak be a házba, és azonnal magasra csaptak.

– Ezt kapd ki, kicseszett Ryan Gosling! – emelte magasra középső ujját, majd alaposan meghúzta üvegét.

Tapasztalt macskajajosként ébredt, és első útja a WC-kagylóhoz vezetett. Füstszag rágta át magát a torkában uralkodó savas érzésen, és emlékeztette az este főbb momentumaira. Dean kitámolygott a lakókocsi elé, és a romokra meredt. Szívbemarkoló látványt nyújtott a még mindig terjengő füst és a rengeteg felesleges munkaóra, de Dean megkönnyebbülést érzett, ha arra gondolt, végre kitölthette a dühét valamin.

Csörgött a telefon, mire ő bement, és felvette. Nehéz hanglejtéssel szólt bele, majd azonnal kitisztultak gondolatai.

– Tévedtem, nagyot tévedtem! – kesergett Sarah. – Tévedés volt, ami köztem és Andrew között történt. Meg kell bocsátanod nekem! Ott álltam a pap előtt, és amikor megkérdezte, akarom-e, csak rád tudtam gondolni, hogy téged szeretlek!

Dean szava elakadt, minden porcikáját tűzijátékok megannyi szikrája járta át.

– Ott vagy még? – kérdezte Sarah.
– Hogyne lennék! Ez csodálatos! Azonnal látni akarlak!
– Én is téged! – lelkendezett Sarah, hangja valódi örömöt sugárzott. – Hol vagy most?
– Kint vagyok a háznál… – pillantott a füstpamacsokra Dean, és jéghideg borzongás vette át a tűzijátékok forróságát.
– Csodálatos! Már nagyon kíváncsi vagyok rá!

Előző oldal R. Harbinger
Vélemények a műről (eddig 3 db)