Még hiszem

A jövő útjai / Versek (416 katt) Krómer Ágnes
  2021.05.29.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/6 számában.

Elhiszem, bennünk dalol még a felkelő nap országa,
tudjuk, hogy a köztünk lévő csendben néha sír a szív,
meghitt melankóliánk arcunkat elfedi a citromos élet,
sótlan és könnytelen egykedvű nappalok vesznek el.
Messze van remény hírnöke, nincs itt sem Aphrodite,
elhúzta tenyerét a csend szürkés, selejtes életem felett.
Tudod, ez nem panasz, csak a lelkem csendes pár szava.
Szomnolens báj fülledt harmóniája járja át a szívemet,
ne hidd, hogy nem szeretlek! Te nézd meg az éj színét!
A párduc testű Istennő ma nem bújt meg lelkem szigetén,
most savanyú a tej, édes a citrom és fáradtan szól a szív.
Milyen szép az ég felé meredő tenyér itt a semmi közepén,
jó, hogy mi vagyunk az ok és okozat egymásnak teremtve.

Előző oldal Krómer Ágnes