Kóborló vándor…

Szépirodalom / Versek (489 katt) jocker
  2021.05.13.

Cél nélkül vándorlónak talán békésen nyájas az arca,
De, ha ránézel orcájára, gonosz vigyor ülhet rajta.
Éjszaka a párnámon éber lelkem oly’ bús, bánatos,
Mindenek cikáznak az agyamba… bolond gondolatos.

Jaj, de nem érzi az eszem, hogy fekete a kedvem,
Várom, hogy majd kitisztul gondolatim. Ezt remélem.
Szerte szétszórt életem talán így lehetne nyugodt.
Ne járjak úgy, mint ki százért nyúl, de egyet sem fogott.

Nyári nap már nem képes tavaszi magasságán ragyogni,
Nekem is csak, míg élek, van időm dolgaim elvégezni.

Hisszük vagy sem, haláli téboly az életünk,
Rossz döntéssel koppanva földet is érhetünk.
Döcög, avagy vadul-örülten hajt veled a szekér,
Előbb-utóbb élted halálos sóhajjal földet ér!

Vecsés, 2014. április 4. - Kustra Ferenc József

Előző oldal jocker