Opportunista
Már tűkön ülve várjuk az ebédlőasztalnál, hogy Rozi behozza mai ebédünket.
Isteni illatok terjengnek a konyha felől. Nemsokára megjelenik Rozi, először, mint rendesen, a páromnak hozza az első fogást.
Óriási, zaftos marha steak szelet gőzölög a tányéron sült krumplival.
– Szóljon, ha kér még! – jelezi Rozi, hogy van még, csak egye nyugodtan.
A mi tányérunkba három darab ropogós zsemlemorzsába forgatott túrógombócot számol bele.
Sári elbűvölten nézi apja tányérjában a steaket. Férjem ránéz Sárira, majd erélyesen belevág a húsba, amelyből haragosan spriccel ki a véres lé.
– Sárika, gyorsan kezdj hozzá, mindjárt kihűl a gombócod! – próbálom elterelni a figyelmét az ínycsiklandozó húsról. – Nézd, mennyi tejfölt kaptunk!
– Nem szeretem a tejfölt – nyafogja, de azért elkezd falatozni.
– Anya, mit jelent, hogy opportunista? – kérdezi Sárika, miközben egy jó nagy falat túrógombócot próbál a szájában marasztalni.
– Ne beszélj, egyél! – szólok rá, miközben lopva Rozira pillantok.
Látom, párom is megrezzen, gépies mozdulatai egy pillanatra ütemet váltanak.
Rozi nem reagál, már a második fogást készíti elő.
– Anya, azt mondta a Panna, hogy akik itt élnek, azok mind opportunisták. Mi opportunisták vagyunk?
– Azonnal fejezd be, meg ne halljam többé ezeket a szavakat! – dörrenek rá fenyegetően.
Eközben Rozi hangtalanul behozza a desszertet. Ismét férjem az első, akit kiszolgál. Gyümölcsöktől roskadozó tálat tesz elé, szőlő, eper, banán, körte, ananász és kivi halmozódik rajta.
Sárika és én egy-egy almát kapunk.
– Sári, kéred az almámat? – kezdem a békülést.
– Nem – mondja durcásan kislányom. – Anya, a Panni azt is mondta, hogy ők elköltöznek innen. Nem várják meg, amíg az apukája kifogy, mert akkor földönfutóvá válnak, és akkor már senki sem fogadja be őket. Így is már opportunistáknak nevezik őket, amiért a gazdagoknak adják apukája tejét. Apa, neked is van tejed, és te is ki fogsz fogyni? Anya, mit jelent, hogy földönfutó? – Nem lehet leállítani, csak mondja és mondja.
Látom, már Rozi is figyel. Érzem, baj lesz ebből.
– Melyik szárnyban lakik az a Panna nevű gyerek? – kérdezi Rozi monoton hangon.
– Nem tudjuk, Rozi, de ne is figyelj oda, hogy miket hord össze ez a gyerek, hidd el, csak kitalálta ezt az egészet, hiszen ez csak egy buta gyerek! – hadarom ijedten.
– Nem vagyok buta! – mondja sértődötten Sári. – És igenis ezt mondta a Panni.
Tudtam, Panni családjának befellegzett, csak el ne áruljanak bennünket. Együtt terveztük meg a szökést, csak még a ma esti spermabegyűjtést kellett volna megvárnunk.
