Húsvét szelleme (2011)
Őrült lény az ember…
Szörnyszülött démon,
ki nyugalmat nem lel.
Megmérgezi önmagát,
fájó képeket teremt,
boldogságnak kiáltja ki azt,
ami csak a homályban dereng.
Hazudik önmagának,
becsapja a létet, szorongva
érzi az igazságot és örömmel
várja a véget. Kárhozat az
üdvösség, a megváltás csak
egy álca…
Önmagát már régóta nem találja…
Sok bölcs ember, sokszor
jött el segíteni.
Jutalmuk az üldöztetés lett
s végül a Halál jött el
rendet tenni.
Értelmetlen körforgásban
zajlik azóta is az élet,
fájdalmat várok, könyörületet
nem remélek. A boldogság csak
egy foszló felhő, a remény hullócsillag
rajta, a derengés eltűnt, a Sötétség
uralkodik alatta.
Ebben élem napjaim,
szeretetet várok, de a
fekete felhő olyan erős,
hogy mást már nem is
látok.
Az ígéret a megváltásra
mendemonda csupán…
Pedig egykoron valóság
volt, hiszen meghalt érte
egy ember a keresztfán.
Tényleg élt ő? Tette szép volt
és nemes? Vagy csupán mesealak
volt, így élete hiábavaló
és felesleges?
Nem tudom, mi az igazság.
Azt sem, hogy tudni érdemes.
De legendájából egy szó
maradt fenn, s az így hangzik:
Szeress!
