Gyere vissza!

Szépirodalom / Versek (417 katt) angyalka146
  2021.02.08.

A nappaliban egyedül vagyok.
A gyerek a saját szobájában alszik,
a férj, aki már nem-férj,
a közösben horkol.
Azon töprengek, hogyan
jutottam el idáig.
Értem, hogy mindenki
a maga sorsának kovácsa,
de hol voltak azok, akiknek
segíteniük kellett volna?!
Segítő, égi küldött, mikor
mondtál le posztodról és
repültél vissza a Fénybe?!
Miért hagytál egyedül,
kárhozatra és feledésre ítélve?!
Hol voltál, mikor fájt a Lét,
s beburkolt a sötét?!
Ki döntött arról, hogy magányosan
kell szembenéznem minden árnyékommal?!
Ne mondd, hogy én! Azt sem tudom,
ki az az ÉN! Csak azt tudom, hogy fázok.
Egyedül, magányosan sírok egy ablaktalan
szobában és várom… Várlak.
Kérlek! Gyere vissza hozzám!

Előző oldal angyalka146