Hideg éjszakák

Szépirodalom / Megtörve (649 katt) SzaGe
  2020.12.04.

Nem tudok hozzászokni a furcsa éjszakák tönkelegéhez. Neszek, ajtónyikorgások, suttogások, kopogások, leesnek a képek a falról… Tisztán érzem, hogy itt vannak. Egyre közelebb merészkednek a személyes aurámba. Ilyenkor látszódik a leheletem is, de sose látom őket. Csak suhanó árnyak a sötétben. Az arcomat és a vállamat hideg ujjak érintik, míg ismét beleborzongok a tudatba, hogy nem vagyok egyedül a szobában. El akarnak vinni, de még ellenállok. Még szeretnék élni kicsit, ám ők egyre erősebbek. Tegnap lerántottak az ágyról. Olyan gyorsan történt minden, csak a koppanásra emlékszem. Nagyot reccsent a hátam, még most is sajog. Mégis gondolataimban a megnyugvást keresem. Azt a helyet, ahol nincsen fájdalom, amit gyötrelem injekciójával oltogat a való világ. Létezik ez a hely? Ha az elengedésem erősebb lesz a félelmemnél, akkor végleg átadom magam nekik. Őrlődöm, de addig is bele kell törődnöm az éjszakai látogatókba, akik a lelkemet akarják…

Előző oldal SzaGe