Idill

Szépirodalom / Versek (350 katt) Krómer Ágnes
  2020.11.15.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/11 számában.

Ébren tart az elmém és néhány gondolat,
kezemben nyugovóra tért alkony és az éj.
Jó, hogy vagy és még én is, látod, éldegélek.
Alszik az egó, elszundikált az elfáradt lélek,
kialudt a fény, az utcák is már rég csendesek.
Fekete diszfória jár-kell nesztelen körülöttem,
bánatos fellegek között nem ragyog a csillag.
Csendes az éj és harmatos psziché hallgatag,
majd ha virrad, virágba borul majd újra a nap.
Szürke idill, szeretlek nagyon én most is téged.
Már nem tudom, ki boldog és ki szerencsétlen.

Előző oldal Krómer Ágnes