Moorhuhn Jagd

Fantasy / Novellák (151 katt) Geonauta
  2020.11.07.

A Moorhuhn Jagd, magyarul mocsári (lápi) csirke vadászat játék 1999 óta létezik, és valójában az első verziója a Johnnie Walker whisky reklámjának készült. A kezdetektől fogva, Windows verziók változatain keresztül, mindig ott volt a számítógépén, újabban pedig a laptopján, és sokat játszott vele. Újabban már két laptopja is volt, a kisebb laptopon a kültéri kamera képe volt látható szinte állandóan, persze időnként törölni kellett a kamera felvételeit, hogy a fél terabytes harddisk meg ne teljen. Aztán a laptopok mellé két okos tévé is társult, aminek az lett a következménye, hogy minden mindennel össze lett kötve, a laptopon nézett filmet átküldte a 4k-s Philipsre, és ott nézte a kedvenc sci-fi filmjeit, vagy ha élete párja a német kórházas sorozatot nézte, átváltott a wifi-s csatlakozású Hiundai tévére, ami csupán fullhd-s volt. Az üres, de elmét mozgató időkben az elmélyült gondolkodást elősegítendő régi, ma úgy mondanánk, retro játékokkal játszott, mint például passziász, lines, vagy épp a lövöldözős csirkés játékkal.

Mikor az új laptopjára felkerült a legújabb oprendszer is, addig facsarta a rendszert, míg azt a pár játékot, ami az idők folyamán napi szükségletévé vált, sikerült furfangos beállításokkal működésre bírni. Elvégre informatikus volt, rendszergazda, operátor volt, és még a Commodore gépeken kezdte az ismerkedést a bitekkel, kedvenc mondása volt, hogy Isten nem ver bottal, hanem hardver, vagy szoftver a helyzettől függően.

A két laptop akkor is egymás mellett volt. A játékban a legnagyobb csirke lelövéséért 5 pont járt, a közepesért 10, és a legkisebbért pedig 25. Az eddigi játszmák miatt már csak 600 ponton felül lehetett feliratkozni a dicsőség táblára, ahová mindig dupla g betűvel iratkozott fel. És eljött az a bizonyos nap. A reggeli után nekilátott kilőni az aznapi csirkemennyiséget, nehogy „elszemtelenedjenek” a szárnyasok. A játék közben egy pillanatra elsötétült ugyan a laptop kijelzője, talán tudat alatt azt is érzékelte, hogy a másik laptop is elsötétült, de aztán helyreállt minden. Egyre kevesebb pontot ért el, mert egyre kevesebb apró, 25 pontos csirke jött. Az egér is rakoncátlankodni kezdett, mintha balra szívesebben, könnyebben tudott volna menni. Észre se vette, hogy az egér áttévedt a kis laptopra, csak tovább lövöldözött mindenre, ami csak jött. Kutyára, macskára, galambra, mindig 40 pontot kapott, mit ad isten, a program, vagy a gép, jött egy ember, reflexből elkapta, és egyből 100 pont járt érte. Már túl volt minden eddig elképzelhető csúcson a pontszámokat tekintve, mikor letelt az idő. Beírta szokása szerint a két g betűt a dicsőségtáblába, mikor egyszer csak gyorsan közeledő sziréna hangját hallotta, és kinézett az ablakon, ahol kisebb csődület kerekedett.

Az ablakot kinyitva szörnyű kép fogadta, olyan, amit az imént még a laptopján látott. Valaki még játszott a lövöldözős játékkal, és sorra szedte le az embereket, aztán mire észbe kapott volna, rájött, hogy már ő is célponttá vált, ahogyan az ablakban nézte az események sorát, és aztán minden sötét lett.

A másik játékos is élvezte a játékot, már a laptopját is kitette az ablakpárkányra, és úgy szedte le a bámészkodókat, mire észbe kapott volna, ő is célponttá vált, és mielőtt lecsukhatta volna laptopját, minden elsötétült előtte is, egy másik játékos telibe trafálta, aki élvezettel kattintgatott az ablakban, aztán elsötétült minden. Körülbelül fél óra múlva elcsendesedett az utca, tele volt autóroncsokkal és telibe talált céltárgyakkal, emberekkel, rendőrökkel, kutyákkal, macskákkal, verebekkel, informatikusokkal, stb.

És a laptopokról törölte magát az idei év vírusa, a Morhuhn Jagd 2020.

Előző oldal Geonauta