Citák

Fantasy / Novellák (1636 katt) Athor R. Chynewa
  2011.04.17.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/8 számában.

I.

- Csakhogy itt vagy, Eritro, kedvesem! Már hiányoltalak!
- Köszönöm, Leuko! Igazán jólesik ez a te szádból!
- Tévednék, ha azt mondanám, enyhe gúnyt érzek a hangodon?
- Fogalmam sincs, miből gondolod ezt, Leuko… Hiszen már az is megtiszteltetés, hogy veled egy helyiségben tartózkodhatok!
- Ez meg mit akar jelenteni?
- Hallottam az előléptetésedről! Meg arról, hogyan röhögtetek a legújabb „barátaiddal” azon, hogy egy én kasztom bélivel múlatod az időt.
- Ugyan már… fel se vedd! Tudod, ez csak a beosztottaknak szólt… meg hát igazából akár elismerésként is értelmezhetnéd szavaikat. Hiszen tulajdonképp bájaidat dicsérték…
- Ja. Persze. Hogy én erre miért nem gondoltam?
- Ugyan már… ha gondolod, bocsánatot kérek. Mivel engesztelhetnélek ki?
- Rögvest? Semmivel.
- Kérlek, kedvesem…
- Most bezzeg kedvesemezel! A haverokkal meg együtt röhögsz…
- Eritro, drágám! Tudom, hogy szeretsz…
- Igen? És miből gondolod?
- Hát… például ebből…
- Na!
- Meg ebből…
- Ne csináld! Csikiz…
- Végre mosolyogsz!
- Csak ne hidd, hogy ilyen egyszerűen megúszod!
- Eszembe se jutna…
- Hát ne is! Itt az ideje, hogy a nagyvilág tudtára add, mi is van köztünk tulajdonképp!
- Ööö… Úgy gondolod?
- Bizony úgy!
- Háát… nem is tudom. Talán korai még.
- Nem hiszek a fülemnek!! És most tényleg azt hiszed, ezek után folytatom a te kis színjátékodat?!
- Halkabban, drágám! Trombo bármelyik pillanatban itt lehet!
- Izé…
- Igen? Ki az?
- Hát szóval… már itt vagyok, nagyuram.
- Oh… nagyszerű. Üdvözöllek.
- Szia, Trombo… hogy telt a napod?
- Én is üdvözlöm, Eritro kisasszony. És ööö… semmi különös nem történt. Szerencsére. Mert ugye, ha történne…
- Igen, igen. Már hallottuk elégszer. Nem kell ismételni.
- Ugyan már, Leuko! Ne legyél ilyen közönyös! Hiszen ha történne valami, akkor mi nem élvezhetnénk többé Trombo társaságát!
- Jól van, Eritro, de megtennéd, hogy nem simogatod az arcát? Még a végén… zavarba jön.
- Igen, kisasszony, zavarba jövődök.
- Te meg ne vigyorogj, Trombo, mert én meg dühbe jövődök.
- Értem. Elnézést.
- Semmi baj, kis barátom. A lényeg, hogy tudd, hol a helyed.
- Természetesen. Legelöl. Ha ugyanis valami történik…
- Ne kezd megint! Mit gondolsz, hányszor tudod még eladni ezt a mesét Eritronak?...
- …Ne izgulj, Trombo, kedvesem! Jó helyen vagyunk, most biztos nem történik semmi…
- Eh, hagyjuk. Eritro, kérlek, hagyd abba a simogatást!
- Igen? Bezzeg, amikor téged…
- Sss!
- Nagyuram… van valami, amit tudnom kellene?
- Ööö… nincs. Hát persze, hogy nincs.
- Iigen! Hát hogy is jönnénk mi ahhoz, hogy eltitkoljunk előled valamit…
- Nos… rendben. Ha önnek is jó, nagyuram, és önnek is, kisasszony, akkor akár kezdhetnénk is!
- Ja igen…
- Ööö…
- Tudod…
- Figyelj, kis barátom…
- Miről van szó? Csak nem azt akarják mondani, hogy ma nincs kedvük… pókerezni?
- Izé…
- Tudod…
- Pedig a srácok a barakkban ANNYIRA irigyelnek amiatt, hogy két ilyen magas rangú személlyel játszhatok…
- Tudod… nem sok zsetonunk maradt a legutóbbi játszmánk után…
- Igen, ez az igazság. Szinte kisemmiztél minket!
- Igen? Nem is emlékszem… De semmi baj. Ha inkább egymás társaságára vágynak, és én csak útban lennék…
- Nos…
- Csak hát nem tudom, mit fognak szólni a többiek, ha elmondom a történteket. Tudják, mivel bármikor történhet valami, ami elvisz minket, rövid létünk során a beszélgetések sokkal fontosabb jelentőséget kapnak…
- Aham…
- Nos…
- És a többiek is ugyanúgy vágynak a beszélgetésre… akárkivel.
- Most, hogy mondod…
- Igen, nekem is kedvem támadt játszani!
- Igazán köszönöm, hogy így…
- Persze, persze. Együtt érzünk veled.
- Hiszen akármikor történhet valami…
- Nos. Akkor akár kezdhetjük is.
- Rendben, Trombo, ossz!
- Értem uram. Itt is a pakli. Tessék, tessék, tessék… és tessék. Kész? Mindenkinek öt lapja van? Zsetonok?
- Igen, minden rendben.
- Igen, Trombo. Mennyi legyen a kezdő tét?
- Mondjuk… kettő?
- Rendben.
- Tőlem is.
- …
- …
- Lapot?
- Kettőt.
- Én hármat.
- Én meg… ötöt.
- Akkor én emelnék… mondjuk ötöt.
- Megadom.
- Én is, és emelek még ötöt.
- Tartom.
- Tartom én is.
- Na mutasd, mid van?
- …
- … Na, mi van, Trombo? Megint ki akarsz fosztani minket?
- Kérlek, bocsásd meg, hogy nem tudok uralkodni vigyoromon…
- Na persze.
- …

II.

- Jó volt a tegnapi parti, igaz, Trombo?
- Így igaz, Leuko nagyuram.
- Még nekem is tetszett, pedig azt hiszem, megint többet vesztettem, mint amennyit nyertem…
- Eritro kisasszony, igazán hálás vagyok.
- És ugyan miért?
- Hát… hogy az utolsó osztásnál végül mégsem adta meg a tétet.
- Csak nem? Ugye nem azt mondod, hogy blöfföltél?
- Neem… Ugyan hogy jönnék én ahhoz, hogy megtévesszek két nálam magasabb kasztút?
- Igen, kis barátom? Akkor miért vigyorogsz már megint?
- Elnézést nagyuram… nem tudom, mi van velem.
- Na persze.

III.

- Mi ez a hang?!
- Nem tudom… De rémisztő!
- Reng a Világ!
- Ez valami sziréna!
- NE! Most végül tényleg történik valami!
- Maradj csendben, Trombo! Figyelj!
- Én is hallom, kedvesem… Most majd minden megváltozik.
- Ne mondd ezt! Most nem foglalkozhatunk mással, csak a feladatainkkal!
- Igen, nagyuram! Induljunk azonnal az Esemény felé!
- De… nekem nem arra kellene mennem…
- Tudod, mi a szabály, Eritro!
- Igen, uram.
- Ne izgulj, este majd nevetünk az egészen.
- Ha te mondod…
- Hé! Hol van Trombo?
- Nagyon kötelességtudó… ott szalad elől a társaival.
- Igen… lehet, hogy többé már nem látjuk.
- Ne mondd ezt! Annyira megkedveltem.
- Gyere, siessünk mi is!
-…
- Ott!!
- Igen, látom.
- Félelmetes…
- Igen. Mintha tényleg vége lenne a Világnak.
- Vagy… mintha egy másik világ akarná megszállni a miénket.
- Ez csak egyet jelenthet!
- Igen… újra itt van Tanus!
- MI EZ??
- Mi történik?
- ISTENEM! VALAMI ELRAGAD!
- Ne! Próbálj ellenállni!
- NEM MEGY! AZ A MÁSIK VILÁG HÚZ MAGÁHOZ!
- Várj meg! Próbálj visszatérni!
- MÁR NEM HALLAK, LEUKO! DRÁGÁM! SZERET…
- Drágám, megyek utánad, ahogy tudok! De nagy itt a tömeg…

IV.

- Trombotrombotrombo…
- Itt vagy, Trombo? Te vagy még? Ha itt vagy, segíts… Egyre gyengébb vagyok, és az a másik világ… húz magához…
- Trombotrombotrombo… Trom… úrnőm? Te… te vagy az?
- I-igen… Hol… hol vagy?...
- Itt! Én vagyok, aki nyújtom a kezem! Nem, az nem én vagyok. Az már megszűnt annak lenni, ami volt. Ez az! Ez az én kezem!
- Drága Trombo… nem tudom, meddig bírok kapaszkodni. És te sem tarthatsz örökké… hiszen dolgod van. Be kell teljesítened a sorsod, amit már régóta félsz.
- Igen… valóban így volt. De már nem félek! Érzem, nekem ezt kell tennem! Így válok a nagy egész részévé! De Téged… téged nem engedhetlek el!
- Nézd… Ha nem engedsz el, valami baj fog történni. Ezt nem kérhetem tőled.
- Amíg bírok, kitartok. Csak ezt kell tenned neked is!
- Ne! Látod, mi történt?
- Igen. Végzetes hiba.
- Valami… bejutott!
- Ez nem lehet! Hiszen ő…
- Igen. Ő Tanus. És bejutott.
- Most már nem engedlek el! Most már minden Leuko nagyúron, és az emberein múlik!
- Igazad van. Szoríts, egyre gyengülök!

V.

- Leuko! Állj elém! Ezúttal nem győzedelmeskedhetsz!
- Ismerlek már, Tanus, te rablóvezér! Eleve kudarcra vagy ítélve! Amíg én élek, ezt a világot nem foglalhatod el!
- Nos… Ezt a problémát könnyen orvosolhatjuk! Amíg mi itt beszélgetünk, embereim milliói árasztják el a környéket!
- Jöjjetek bár végtelen számban is, sokkal erősebbek vagyunk nálatok!
- Nem gondolhatod komolyan! Esélyetek sincs! Jer, inkább állj át a nyerő oldalra!
- Ne tréfálj! Mondhatsz akármit, számomra Te, Tanus, mindig is Bakterium maradsz, én pedig számodra mindig Leuko, a fehér! Életem értelme, hogy végezzek a hozzád hasonlókkal!
- Nagy szavak ezek egy agyatlan katonától! Ne feledd, a saját oldalamon én császár vagyok! Míg te a te oldaladon, egy egyszerű szolga!
- Igen… valóban. De látod eme szolga hatalmas állkapcsait? Ha végül vesztenék… TE mindenféleképp a gyomromban végzed!

VI.

- Nehéz…
- Igen.
- Tudod… sokkal több volt ám köztünk, mint amennyit mutattunk.
- Igen, tudom. Mindig is tudtam.
- Talán… talán kereshetnénk mást helyette…
- Nem, úrnőm. Megbocsáss, de én többet nem fogok játszani. Úgy érzem, miattam…
- Nem, kedvesem, nem. Semmiképp sem miattad. Egyedül az én hibám, hogy annyian bejutottak. És Ő tudta, mi a kötelessége, és megmentett mindannyiunkat.
- Nem. Akkor sem.
- Rendben. Soha.
- Soha többé.


The end

Sztárparádé:
vörösvértest – eritrocita ((Eritro))
fehérvérsejt – leukocita ((Leuko))
vérlemezke – trombocita ((Trombo))

tetanus – a Bakterium! ((Tanus))

Előző oldal Athor R. Chynewa
Vélemények a műről (eddig 2 db)