Az óriáskerék

Szépirodalom / Novellák (551 katt) Tad Rayder
  2020.02.17.

Egyszer fent, egyszer lent. Így tartja a mondás. Nem lehet fenékig tejfel minden, mert akkor egy idő után egyhangúvá válnak a napok. Persze nem azt mondja az ember, hogy állandóan veszekednek a másikkal, mert az nem igazán, sőt, egyáltalán nem. Nagymamám mindig azt mondta, hogy azért nem bántott sohasem, mert egy nap tudta, hogy nem fogok elveszni a nagyvilágban, és mindig kiállok magamért. S bátran mondhatom, igaza volt. De most térjünk vissza a valóságba. Már négy éve, hogy nincs köztünk, de a szavai, az arca, az emlékek, a sok nála és papámnál, aki sajnos már még régebb óta az égi város lakója, eltöltött nyaralás felejthetetlenné tette mindazt, amit ők adtak nekem. A város kapuit angyalok őrzik, amit ember nem nyithat ki egyszerűen. S addig, amíg a kapu ki nem nyílik, forog a Föld tovább, mint egy óriáskerék, s addig virágokkal halmozzák el a bejáratát az emberek, emlékezve mindazokra, akik már nem lehetnek velünk. Majd aztán egyszer, mikor a sok virág mint szőnyeg megjelenik a kapun túl, akkor találkoznak azok, akik már rég nem látták egymást, és az óriáskerék végleg megáll.

Írta: Németh Balázs
Sümeg, 2020.02.12. Szerda

Előző oldal Tad Rayder
Vélemények a műről (eddig 1 db)