Aki egyszer toll percegtetőnek beáll
Aki egyszer toll percegtetőnek beáll,
Annak a nyugalma örökre tovaszáll…
Estéit gyertya halvány fényénél tölti,
Lúdtollát elgondolkodva… sercegteti.
Aztán, mire a papirusz tele lesz,
A szálgyertyából szétfolyt, amorf csonk lesz!
Az agyonkoptatott ceruza csonkját markolva,
Lassan bénul a kéz, mi a gondolat hiánya…
A ceruza, ha volna hegye, még leírná,
De a lélek, azt, akkor is örökre fájná…
Papiruszba vésett igazságok,
Csak zúgnak a szélben, mint platánok,
És a régmúlt halott emlékei…
Olyan már nincs, kinek elmeséli…
Kicsit leültem, írás közben elszunnyadoztam...
Mire ébredtem, gyertyám leégett… konstatáltam.
Vecsés, 2015. február 12. – Kustra Ferenc
