Milyen (Egyvalakinek és Mindenkinek)
Üres sörös dobozként
görög lelked az utca
hideg szürke betonján.
A remény utolsó kortya
lassan csordul ki fém száján.
Megcsillan rajta a múló
nyár fájdalmas arca.
Nézed múló árnyékát
a hideggé váló betonfalakon.
Tudom milyen...
Látni és tétlenül állni,
míg minden szétesik.
Kiordítanád ugye?
A békés naplementére
hánynád magányod perceit?
Kimondanád....
Vérző- görbe ujjakkal
bányásznád ki
az öröm lassan kifakuló
emlékperceit.
Tudom milyen...
Nézed, de nem érted -
miként hullik szét a világ.
Lelked a hideg szürke
betonon lassan elfolyik.
Jéghártya sebzett ajkaid
kimondaná, de nem meri.
Tudom milyen...
