Kollégiumi merengő

Szépirodalom / Versek (653 katt) Kőhegyi András
  2019.11.20.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/11 számában.

A viharos keleti szél által az ablakra szórt
Kósza esőcseppek csiklandozzák a fantáziámat.
Érdekes ablak ez: üvegére foltokban rakódott
Rá a mocsok.

Az egyik sarokban ablaktisztító maradványai éktelenkednek,
A takarítóknők gondatlanságának következményei. Fehér
Pettyek, pontatlan ittlétükben elveszettek. Tőlük tudom:
A Lét csálé.

Csak egy mozdulat lenne: hátradőlnék, bele abba a puha
Zuhanásba és látnék vadul grimaszoló halotti maszkokat,
Vagy sűrű rajokban felrebbenő sárga pávákat. Katarzist
Szül az álom.

Hallom, ahogyan odakint vadul rázkódnak a fák. Talán ha lennének
Felhők az égen, nézhetném rohanásukat és tudnám, hogy telik
Az idő. De nincsenek felhők, így nincs talán nincs idő sem:
A Most örök.

Előző oldal Kőhegyi András
Vélemények a műről (eddig 1 db)