Ölelj magadhoz...

Szépirodalom / Versek (474 katt) csabi6669
  2019.11.03.

Ölelj magadhoz, én kicsi társam,
ebben az őrült, vad rohanásban.
Itt, ahol a szív, mint a csont, reped
és sorra hullnak a bölcs fejek.
Ahol véres csaták sorában
heverünk a földön, a mocsokban.
Mert beteg időket élünk, ahol
pacsirta helyett a holló dalol.
Itt a halál is másként válogat,
magának szüli az idegen királyokat.
És én az idő ráncos homlokán
csak lépkedek apáim nyomdokán.
Tudd, fejemre nem kell holmi babér,
ereimben egyre lassabban kering a vér.
Tudom, a virág feje egyszer lehull,
szirmaival a langyos szél messze fut.
De amíg lelked s ruhád hófehér,
nekem elég egy csöppnyi lüktetés.
S ha szíved is tiszta, mint a hegyi patak,
megbújok benne, mint díszes koi-halak.
Ölelj magadhoz, én kicsi társam,
ebben az őrült, vad rohanásban.
Mielőtt magához húz az örökös álom,
átgázolok veled én életen s halálon.

2019. szeptember 28.

Előző oldal csabi6669
Vélemények a műről (eddig 2 db)