Hálás vagyok
Az eddig elszáradt
növények közt
floráriumban
tartott hiba...
Most zörög,
mocorog,
izzik ez
az öklömnyi
szerv.
Ez az áruló szív -
egyetlen fájdalmam
most kitépném.
Újra ver - elátkoznám.
Nem látszik, de
amúgy tényleg
hálás vagyok.
Nehéz-nehéz
most arra gondolnom,
hogy én akartam.
Nézem a fákat,
melyikbe véssem.
Elillansz, mint
a kámfor.
Én mondtam ki,
én akartam így.
Mennyi harag,
mennyi fájdalom
görög ide-oda
ebben a halottnak
hitt öklömnyi
szervben.
Sok lett hát
végül az út,
és csak remélni
tudom:
hogy tényleg
elsimogatja majd
a lassan múló idő
s fájássá szelídül.
Csak magamra
haragszom,
hogy már hiába
hajszolom.
De mindent
megtettem
volna
kapkodva, vízbe
fúlva.
