Nem tudok szállni
Kezemből lepkét engedtem
el. Könnyű röptű volt, színes.
Ahogy elszállt, nem nevettem,
csak nyeltem a könnyeimet.
Belőlem vitt el valamit,
amit már nem pótolhatok.
Szárnyas könnyedség álmait,
ami voltam, de nem vagyok.
Röpül virágról faágra,
és gondtalan és gyönyörű!
Nem gondol bennem a vágyra,
szemében mindig van derű.
Ő tarka, könnyed és vidám.
Én szomorú éji lepke.
Az ő szemében van, "talán".
Engem bizonyosság lep be,
hogy szállni véle nem tudok,
messze jár már vidám nyárban,
magamba nézve hallgatok,
és élek a tél fagyában.
2015.06.29.
