Vihar...

Szépirodalom / Versek (632 katt) csabi6669
  2017.06.21.

Napnak melegétől elgyengülve bágyad,
a nyáj, az ember, lángolnak a lombok is,
éled hangja a sok kis fecske-madárnak,
a természet dala csupa szín, s csupa íz.
Szellő piheg, de már a hegyen túl támad
rá észak fagyos szele, mindent söpör, visz,
egy zöldellő cédrus áll a védtelen magánynak
partján zokog, vihartól rettegve ő is.
Mozdul lombkoronája félve, s izgatottan,
dörög az ég, rajta villám cikázik át,
állatok iszkolnak riadtan nagy rajokban.
Fenséges félelem, ez mit a nyár ád:
vadul villámlik, az ég szinte felrobban,
lefejezi sorra a délceg kalászok szárait.

Előző oldal csabi6669